Ezoritu Fansub

f.ági írta:Kedves Wu Xing!
Nálam sem működött minden videó, de most viszont tökéletes, köszönöm, hogy dolgoztál vele és újra felraktad!
Élmény nézni a képeket.
Az a naplemente a nagy képen valami fantasztikus!
A kék farkú halakon jót csodálkoztam. Nem láttam még ilyet. Én sem szeretem, főleg nem idegen országban elkezdeni kóstolgatni őket. Nyersen meg aztán pláne nem. Fú, mikor eszik nyersen a pokipot! Brrrr
azok a kigyószerűségek kigyók, vagy angolnák voltak?
Meddig voltál kint?

Yagamilight írta:Sziasztok!

Kedves Wu Xing !

Csodás képek.
Nagyszerű élményeket szerzel.


Yagamilight

onna írta:Kedves Wu Wing,
Tetszettek a képeid, ügyes fotós vagy! Én is szeretem Thaiföldet, elnézve a soraidat, eszembe jutott a dzsungel túrám, meg a bambusz tutajos evezésem, az éjszakai masszírozás és vásárlás a Luang Prabang-i piacon. Meg még sok-sok emlék a régmúlt időkből.

onna írta:Kár az elveszett felvételekért, ami pótolhatatlan még akkor is, ha másodszor is elmész ugyanarra a helyre, mert akkor már minden más. Én így jártam Kambodzsával, másodszorra a lányomat elvíve, már nem volt ugyanaz az élmény számomra, mint neki. A dzsungel túrám azért maradt emlékezetes, mert kb 12 kilométeres gyaloglás után a társaságom fele túl előrement, a másik fele meg lemaradt. Egy darabig ott álltam egyedül, tanácstalanul, hogy most bevárjam a többieket, vagy induljak el egyedül. Az utóbbi mellett döntöttem és oltári szerencsém volt, hogy jó irányban haladtam, az állati hangok alapján, de féltem és emiatt amikor lehetett, futottam, mert kezdett bealkonyulni és ugye ilyenkor jöhetnek elő vacsorázni mondjuk a tigrisek. Mire a pár házból álló elefánt farmot megtaláltam, bizony totál besötétedett. A lábam a 7 kilométeres magányos futásom, mászásom, gyaloglásom után úgy fájt, hogy első dolgom volt, hogy a közeli patakba merítettem cipőstül. Szinte forrt a víz a lábam körül. Utána örömmel fedeztem fel,hogy napelemmel működő hűtőgépükben van hideg sör. Mennyi érzés volt meginni, még most is érzem az ízét, ahogy visszagondolok.
Nagyon jót aludtam a cölöpös házban, szúnyoghálós fedezékben a padlón.
Ja, és a lényeg: azért mentem erre az útra, mert nagyon stresszes voltam és gondoltam, kipihenem magam.

Szia,

én egyedül utazom, pont ezért. Egész évben mások hülyeségeit kell elviselnem, ha végre szabadságon vagyok, nem vagyok rá hajlandó.
És még valami, ezt nem tudom pontosan megfogalmazni, de ha egyedül utazol, és egyedül vagy, valahogy más..., jobb.
Már többször voltam és remélhetőleg még többször is megyek Thaiföldre.
Nekem a napi átlagom gyalog 20km felett volt minden alkalommal. Hogyan másképp lehet egy helyet megismerni?

Kambodzsa már régóta a terveim között szerepel, DE ha Thaiföldön vagyok, valahogy mindig elmarad, pedig könnyen át tudnék menni, de nincs hozzá kedvem, mert jól érzem magam és mindig rengeteg dolgom van

Amit az elefántokkal egyik másik helyen művelnek, attól mérges lettem, szívesen felcseréltem volna a szerepeket, az "idomárok"? lábára tettem volna a bilincset és engedtem volna neki a testméretük harmadának megfelelő mozgáslehetőséget.

Készítettem videót a dzsungel mélyéről hallható fantasztikus és félelmetes hangokról, az is odalett.

Én is sokszor eltévedtem, de nem izgatott és néha még örültem is neki.