bori írta:A filmnézés során nekem is ez volt az első gondolatom, hogy hazajött az anya. Csak itt valamelyik hsz. kicsit megzavart, mert mintha azt sugallta volna, hogy a fiú az és akkor megvan a párja is...
Az anya "eltűnése" nekem nem ilyen egyértelműen negatív, mert átgondolva, lehet hogy ez kellett ahhoz, hogy a kislány hazataláljon. Az anyja mindent megmutatott, amit az ottani falusi életvitelhez tudni kellett, de hiába beszélt, kudarcot vallott. Az élet őt igazolta, a nagyvárosban nem tudott ez a kislány gyökeret ereszteni - de ezt meg kellett neki tapasztalni, átélni és kipróbálni mindazt egyedül, amit az anyjától az évek során látott, tanult. Meg tudta oldani, el tudta látni magát és ez igen nagy sikerélmény lehetett számára.... Nem volt már annyira gyerek és volt utalás arra, hogy szemmel tarthatta az eseményeket és őt is az anyja valahonnan a közelből.... Emlékszem amikor levelet írt a lányának, az csodálkozott, hogy honnan tudta hogy itt van....
Sokszor végletekig "babusgatjuk" a gyerekeinket, nem tudnak mellettünk felnőni, aztán csak gyötrődünk a boldogtalanságuk, céltalanságuk és kudarcba fulladt életük láttán... Nagyon nehéz kérdés....
Szia Bori! A fiúról nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik lányé lesz, de gondolatban
a barátnőnek szántam. Az nagyon bekavarna a barátságukba, ha Hye Wont választaná.
Odalenne ez az idilli hangulat, ami kialakult hármójuk közt, és ami annyira barátságossá
tette ezt a filmet. Tőlem nem idegen, hogy egy filmnek vagy sorinak "tisztességes" véget
kreáljak. Szeretem néha homokba dugni a fejem, és nem észrevenni az intő jeleket.
Mindennel egyetértek, amit írtál Hye Won és az anyja kapcsolatáról, vagy az elengedésről,
de az a mód, ahogy az anya kiiktatta magát a lánya életéből, azzal nem tudok azonosulni.
Miért nem lehetett megbeszélni, hogy a maga életét szeretné élni? Miért nem tudhatta meg
a lánya, hogy hol lakik? Miért kellett egyik napról a másikra eltűnni? Olyan jó kapcsolat volt
közöttük. Miért kellett a kétségbe ejteni, elszomorítani a lányát? Ezek nem egy anyához
méltó cselekedetek.
Nagy igazság van abban, amit az utolsó mondatodban írtál. Én is elképedve látom, mennyi
30 év körüli és ettől is idősebb gyerek él még mindig otthon. Egytől-egyig tudom, látom az
okát. Minden esetben a szülők hibája, hogy ez így alakult. Nagyon sajnálom ezeket a fiatalokat.