HozzászólásSzerző: Rita » 2022. június 5. 9:24
Elkezdtem tovább olvasni.
Éva, melengette a szívemet, amit Dodiról írtál. Újra és újra meglep, hogy tud egy általában ostobának
tartott madár ragaszkodni, szeretni. Tudom, hogy a papagájok a madárvilág "agyai", de akkor is hihetetlen.
Tényleg nagy szerencse, hogy van köztünk egy madarász is, mert így hiteles forrásból hallunk erről.
A betegséged miatt nagyon sajnállak, de hasznos információval nem tudok szolgálni. Illetve azt hiszem,
hogy tudnék, de megfogadtam, hogy nem tolakszom az ötleteimmel. Mindenki mást gondol a gyógyulás
útjáról, és mindenki számára a sajátja a leghasznosabb. A lényeg, hogy higgyen valamiben.
Ildikó, most tartok ott a visszaolvasásban, hogy már túl vagy a kórházon, és lassan rázódsz vissza a hétköznapokba.
Paradicsomkarózás, festés.... Bárcsak vissza tudnám adni mindannyiótok egészségét! Dupla adagot adnék, az biztos!
Ági, megnéztem az esti videót, és jót nevettem magamban. Bár sötét volt, láttam magam előtt Ramos
arcát, aki azt gondolta magában: "Hiába akarod elterelni a figyelmemet, ma is fogok sünizni, meg ugatni.
Haha!"
A kalács olyan, milyennek a nagykönyvben le van írva. Nyálcsorgató!
A rózsabokrokon már nem is lehetne több virág. Csodaszépek!
Én is átmentem egy krízisen, mint te a bácsikáddal. Írtam, hogy két emberem van, akinek pénzt szoktam adni,
ha találkozom velük az utcán. Az egyik egy nagyon öreg citerás bácsi, a másik egy torzszülött fiatalember.
200-200 forintot szoktam nekik adni.
Egyik napon megláttam a fiatalembert, már elő is készítettem a 200 forintot, amikor megláttam, hogy cigizik.
Nekem is az volt az első gondolatom, hogy nem akarom, hogy cigire költse a pénzemet, és eltettem a 200 forintot.
Továbbmentem, de hirtelen két dolog is eszembe jutott. Az egyik, hogy ennek a szerencsétlennek talán az
egyetlen boldog dolog az életében, hogy elszívhat egy szál cigarettát, miért akarom én ezt az örömöt elvenni
tőle. A másik pedig az, hogy milyen önző gondolat az tőlem, hogy meg akarom szabni, hogy mire költse a pénzemet.
Önként adom neki, ne akarjam tudni, hogy mit vesz belőle. És bizony az is eszembe jutott, hogy ez a pénz adás
nem önzetlenség a részemről, hanem csak a lelkiismeretem megnyugtatása. Hát nem esett jól a magamról
alkotott véleményem. Visszafordultam, és odaadtam neki a pénzt.
Megint a szíved! Ildikó is, te is! Olyan rossz ezt olvasni. Fiatalok vagyunk még. Csak kívánni tudom, hogy mindenki
megtalálja a neki megfelelő kúrát, és gyorsan meggyógyul.
Nem biztos, hogy neked nem állna jól az ősz haj. Szőke vagy, nem lenne nagy a kontraszt. Nálam az volt, de
annyira semmi hajam van, hogy úgy gondoltam, azzal is könnyítek neki, ha abbahagyom a festést. Örülök, hogy
rászántam magam (az első nagy lezárások után döntöttem úgy, hogy ez a jó alkalom a lenövesztésre), egy
gonddal kevesebb.
Paggy, most értem a kincskeresés leírásához. Írtál már róla korábban is, nem tudom, hogy nem emlékeztem rá.
Írtál fagyi recepteket, én is írok ténéset. Én nem tudom megcsinálni, mert nincs nagy teljesítményű robotgépem,
és az kell hozzá sajnos. Nagyon érett banánt négybe vágsz, és a darabokat lefagyasztod. Ezeket a darabokat
kell összeturmixolni fagyosan, és kész a banánfagyi. Lehet bármilyen fagyasztott gyümölcsből készíteni. A lányomnál
áfonyából is csináltunk. Csuda finom volt az is. Semmi más nem kell hozzá a gyümölcsön kívül.
Nagyon sokat számít a lelki béke szempontjából, és feloldoz a régi sérelmek alól, ha egy csendes pillanatban, amikor
senki nem zavar, lehunyod a szemed, és visszagondolsz olyan élethelyzetekre, amik sérülést okozhattak benned,
és ott, akkor, a kezed nyújtod annak, aki okozta azt, és megbocsátasz neki. Teljesen benne kell érezned magad a
szituációban, és tiszta szívvel, őszintén és szeretettel kell megbocsátást érezned. Akár ki is mondhatod hangosan,
hogy "megbocsátok neked". A hatásosság érdekében többször is megteheted ezt.
Én most ott tartok, hogy azonnal elmormolok egy megbocsátást, ha valaki rosszat tesz nekem. De őszintén, tiszta
szívből, mert csak úgy van értelme. A volt kollégámnak kellett legutoljára megbocsátanom. Nem titkolta, hogy ki
nem állhatja a gondolatot, hogy négy évvel hamarabb megyek nyugdíjba, mint ő. Egy idősek voltunk, csak ő nappalin
végezte a főiskolát, én meg levelezőn, miközben képesítés nélküli pedagógusként dolgoztam. Az utolsó évemben már
szeptemberben elkezdte a hülyeségét. Háromszor is próbált betartani valami kapcsán. Tudtam, mi zajlik le benne:
"te már mész, de jó neked, nekem meg még négy évig itt kell lennem, ebben a bolondokházában". Miközben áskálódott,
én sorra bocsátottam meg neki. Nem hagytam, hogy megérintsen az ő dühe, rosszindulata.
Most olvasom, hogy járt Csoki, és hogy milyen szép összeget hagytál ott az állatorvosnál. De a képen úgy tűnik már
jól van. Nagyon aranyos! Én se vinném oda többet, ahová engem nem engednek be. Hogy meg lehetett rémülve szegény.
Eper! Fűszernövények, paradicsom, muskátli! Szépen fejlődik minden a balkonkertecskében.
Kérted a kedvenc levesek listáját. Nem vagyok nagy leveses, de ha megkívántam valamelyiket, egymás után főztem,
egészen addig, amíg meg nem nyertem. A miso levessel voltam így legutoljára. Hónapokig ettem. Most kezdtem
újra rágondolni. Hétfőn meg is veszem a hozzávalókat.