Van képem hozzá

Avatar
VidékiÉva
Hozzászólások: 824
Csatlakozott: 2016. május 23. 20:26

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: VidékiÉva » 2022. december 24. 13:34

Egy szép téli képpel köszöntök mindenkit.

Békés boldog ünnepeket minden fórumozónak!

Kép

További szép napot mindenkinek.
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2022. december 24. 19:03

Kedves Éva, de örülök hogy bejelentkeztél, s Dodíról hoztál egy régi képet, ahol szinte még kölyök, s a szó szoros értelmében mosolyog! Nagyon jó lett ez a kép!
Örülök hogy sokat javult az állapotod!
Neked is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Mi most megyünk lefeküdni, s olvasok neki meséket! Remélem nem alszom be közben :)) :)) :))
Majdnem bekapom magam az álmosságtól! :x :ymhug: :-bd :movingflower: :flower1: :littlehearth:
Avatar
dorina
Hozzászólások: 168
Csatlakozott: 2018. február 25. 5:11

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: dorina » 2022. december 25. 18:06

Kedves Mindenki!
Végre eljutottam idáig is.
Mindenkinek kívánok áldott, békés karácsonyt!
Kép

Ha pedig van valakinek kedve kicsit olvasni, tegye!
Spoiler: mutasd
Kép
Hvang Szunvon
DARVAK (Hak)
Fordította: Osváth Gábor

A 38. szélességi foktól északra fekvő falucska a végtelenbe nyúló őszi égbolt alatt teljesen kihaltnak tűnt.
A gazdátlan házak udvarán egyik dísztök a másikba kapaszkodva lengett a szélben.
Váratlanul egy öreg jött elő, pipáját a háta mögé rejtve. Aztán riadt arcú gyerekek, akik szokás szerint elfutottak és csak a távolból figyelték, mi történik.
Amúgy a falu házain nemigen látszódtak a háborús pusztítás nyomai. Szongszam mégis érezte, hogy ez már nem az a falu, ahol megszületett és felnőtt.
Megállt a hegy lábát övező gesztenyéskertnél. Sokszor volt fenn ezeken a fákon annak idején. Mintha a távolból ma is hallaná a bibircsókos arcú öregapó kiabálását: "Azok a bitang kölykök megint lopják a másét!"
A bibircsókos arcú bácsi bizonyára meghalt már azóta; az útközben látott néhány öreg között hiába kereste.
Megérintette az egyik fát és egy pillanatra felnézett a kék égre. A szelídgesztenyék a tüskés burokból kihasadva úgy potyogtak a földre , hogy az ágak meg se rezdültek.
Az Ideiglenes Közrendvédelmi Hivatal előtt egy szorosan megkötözött fiatal férfit pillantott meg. Úgy rémlett, korábban nem látta a faluban; odament, hogy közelebbről is megnézze. Visszahőkölt a meglepetéstől. Gyerekkori legjobb barátja, Tokcse volt .
Az egyik rendőrtől megkérdezte, mi történt. Azt a választ kapta, hogy az illető személy a helyi parasztszövetség elnökhelyettese volt, otthon bujkált, nemrég sikerült elfogniuk.
Szongszam leült az udvaron és rágyújtott.
Úgy döntöttek, hogy a foglyot bekísérik Csongdanba. Az egyik fiatal közrendvédelmist jelölték ki a feladatra.
Szongszam a tövig szívott cigarettával meggyújtott egy másikat.
- Majd én elviszem a fickót - mondta.
Tokcse elfordította a fejét és nem is próbált a másikra nézni.
Elhagyták a falu utolsó házát is. Szongszam egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Nem érezte a dohányfüst ízét. Csak szívta gépiesen, aztán fújta kifelé. Hirtelen arra gondolt, Tokcse is kívánhatja a cigarettát. Emlékezett rá, hogy gyerekkorukban a kerítés mögé bújva töklevelekből sodortak maguknak szívnivalót és annak a füstjét eregették. De kínálhat-e cigarettával olyasvalakit, aki ilyen mélyre süllyedt?
Annak idején sűrűn jártak a bibircsókos öreg kertjébe, hogy gesztenyét szerezzenek. Egyszer, amikor Szongszam volt a soros, hogy felmásszon, hirtelen felhangzott az öreg kiabálása. A fiú villámgyorsan csúszni kezdett lefelé, aztán ugrott is egy jókorát, s ezenközben tüskék fúródtak az ülepébe. De nem volt mit tenni, futniuk kellett. Amikor már elég messzire értek, és az öregúr is lemaradt, akkor mutatta meg a fenekét Tokcsének. Rettentően fájt, amikor az húzogatta kifelé a tüskéket. Még könnyezett is. Utána viszont nagyon jólesett, hogy Tokcse megosztotta vele a saját gesztenyéit.
Szongszam elnyomta a cigarettát. Eltökélte, hogy addig nem gyújt rá, amíg a fogollyal van.
A hegygerincre vezető úthoz értek. Errefelé is gyakran jártak Tokcsével füvet szedni, egészen 1943-ig , amikor is Szongszamék családja a 38. szélességi foktól délre fekvő Csonthe környékére költözött.
Szongszamból valósággal kirobbant az elfojtott indulat:
- Te gazember! Hány embert öltél meg eddig?
Tokcse éppen csak rápillantott, aztán elfordította a fejét megint.
- Gazember! Hány embert öltél meg?
A másik ismét ránézett, most már hosszabb ideig. Szeme tágra nyíltan, nedvesen csillogott, borotválatlan ajka remegett.
- Miért? Te talán ebben jeleskedtél? - kérdezte.
A gazember! Szongszam mellében mintha felszakadt volna valami. Ami eddig ott lefojtva volt, most szabadon kitörhetett.
- Mi keresnivalója van az elnökhelyettesnek mostanság errefelé? Miért nem menekültél el? Valami feladatot kaptál és azért rejtőztél el?
Tokcse hallgatott.
- Ne hazudj! Milyen titkos megbízatással bujkáltál?!
A fogoly csak lépdelt tovább egy szó nélkül. A nyavalyást biztos emészti belül a lelkifurdalás. Szeretne a szemébe nézni, de az már megint elfordult.
Szongszam a derekára csatolt pisztolytáskához kapott:
- Hiába is magyarázkodnál! Kivégzőosztag vár odaát. Bánd meg a bűneidet, amíg lehet!
Tokcse, még mindig kerülve a tekintetét, beszélni kezdett:
- Nem akarok én magyarázkodni. A legszegényebb család vót a mienk, de én magam elöl jártam a munkában mindég, oszt így megtettek elnökhelyettesnek. Ha ez halálos bűn, nincs mit tenni, de én régen is az vótam, ma is az vagyok: fődet túró paraszt, csak ehhez értek - aztán egy pillanatnyi szünet után:
- Édesapám betegen fekszik otthon. Már hatodik hónapja.
A nincstelen, gyorsan öregedő özvegyembernek a fia volt az egyetlen vagyona. Már hat évvel ezelőtt is görnyedt volt a háta, az arca pedig májfoltos.
- Megnősültél?
Rövid csend után:
- Meg.
- Kit vettél el?
- A Tökmagot.
- Te jó ég! A Tökmagot. Akit azzal ugrattak, hogy csak a föld mentén növekedik, az ég felé egy szemernyit se, merthogy a magának való, aprócska nőszemély ráadásul még kövér is volt. Ő és Tokcse ki nem állhatták, ha csak lehetett, csúfolták, megríkatták. Nahát, most meg Tokcse felesége.
- Hány gyereketek van?
- Őszre várjuk az elsőt.
Szongszam alig tudta visszafojtani a nevetését. Hogy ő most azt kérdi, hány gyerekük van, és ő meg azt feleli, hogy őszre várják az elsőt. Hogy a Tökmag piciny hasában egy új élet növekedik. De észbekapott, hogy körülmények nem engedik meg a vidámkodást, másra terelte a szót:
- Mindenképpen furcsa, hogy itt maradtál, hogy nem menekültél el!
- Én is el akartam menni. Azt mondták, ha a déliek ideérnek, azok minden férfit megölnek, ezért aztán a tizenhét és negyven közötti férfiakat erőnek erejével rábírták, hogy tartsanak velük északra. Világos, hogy nekem mindenképpen menekülnöm kellett vóna akár úgy is, hogy apámat a hátamon cipelem. De apám azt mondta: nem! Hova mehet a paraszt a fődjéről, amit megszántott, ahol elvetett? Apám itt a faluban élte le az életét, és már csak én maradtam meg neki. A legkevesebb, amit még megtehetek érte, hogy én fogom le a szemét, amikor meghal. Tényleg, mi lehet rosszabb egy paraszt számára, mint otthagyni a fődet és elfutni...
Szongszam múlt év júliusában menekült el. Éjszaka suttogta el apjának, hogy szökni akar. Az ő apja is ugyanazt mondta akkor: a paraszt nem hagyhatja el a földjét, hová is futhatna? Végül egyedül ment el. Idegen utakon és falvakon át bujdokolva állandóan csak az járt a fejében: mi lehet a gazdasággal, öreg szüleivel, a feleségével, a gyerekeivel? Szerencsére nem esett bajuk, sértetlenül megúszták.
Felértek a gerincre. Most Szongszam volt az, aki kerülte a másik tekintetét. Az őszi nap meredeken tűzött a tarkójára. Az ilyen idő, mint a mai, kiválóan alkalmas a cséplésre - gondolta.
Amikor a hegylábhoz értek, Szongszam léptei lelassultak, végül megállt.
Amott a mező közepén, mintha fehér ruhás öregek köszöntgetnék egymást, egy csapat darumadár hajladozott. A 38. szélességi fok mentén jártak épp. Ott, ahol embernek nyoma sem volt, a darvak háborítatlanul élték mindennapjaikat.
Olyan tizenkét évesek lehettek,amikor titokban, hogy a felnőttek ne lássák, hurokcsapdát állítottak, és azzal egy darvat sikerült fogniuk. Termetes madár volt, homlokán egy piros folttal. Szalmahánccsal kikötötték egy fához, aztán a szárnyait is lekötözték. Naponta kijártak hozzá, különféle játékokkal gyötörték szegényt, még lovagolni is próbáltak rajta. Egyik nap a felnőttek különös dolgot kezdtek beszélni: idegen úr érkezett Szöulból, hogy darvakra vadásszon. Állítólag még a főkormányzóság engedélyét is beszerezte, valami múzeumnak kell a kitömött madár. A két fiú egyenest a mezőre rohant. Már nem érdekelte őket, hogy a felnőttek rájönnek a titokra és kikapnak miatta. Csak az járt a fejükben: a madaruknak nehogy baja essék. Lélekszakadva vágtattak a tövises bozóton át, kiszabadították a lábát a hurokból, szárnyairól is leszedték a köteléket. De a daru csak tántorogva ugrált. A rabság és a sanyarú bánásmód megtette a magáét. Felemelték és a magasba dobták, hogy repüljön. Hirtelen lövés dörrent. A daru kettőt-hármat verdesett a szárnyával, majd visszazuhant a földre. Eltalálták?! A közeli nádas szélén, tőlük nem messze, az övékéhez hasonló, piros foltos daru kitárta szárnyait és huss! a levegőbe emelkedett. Erre élettelennek tűnő madaruk megremegett, kinyújtotta hosszú nyakát, rikoltó hangot hallatott és ő is felröppent hirtelen. Egy kört írtak le a fiúk fölött, aztán eltűntek a szemük elől. Ők ketten csak bámultak utánuk hosszú ideig, még azután is, hogy elnyelte őket a messzeség.
- Hé, fogjunk egyet, ráérünk! - tört ki az ujjongás Szongszamból.
Tokcse nem tudta mire vélni a dolgot, csak állt bambán.
- Én hurkot csinálok a köteledből, te meg kergesd felém őket!
Szongszam leszedte a rab kötelékeit és elnyargalt a bozótoson át.
Tokcse arca kifehéredett. Mint a villám hasított a tudatába, amit a másik a kivégzőosztagról mondott. Bármelyik pillanatban lövés dördülhet abból az irányból, amerre a másik csörtetetett.
Amikor kissé távolabbra ért, Szongszam visszafordult:
- Hé, mit állsz ott, mint egy hülye! Menj és hajtsd felém őket!
Tokcse mintha megértett volna valamit, ő is futni kezdett. Ebben a pillanatban a végtelen kék égen a darumadarak kitárt szárnyakkal elsuhantak fölöttük.
(1953)
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2022. december 25. 18:32

Kedves Dorina! Köszönöm a szép olvasmányt és a szép képet! További szép karácsonyi ünnepeket! :x :D :flower1: :littlehearth:
Avatar
nildiko
Hozzászólások: 1104
Csatlakozott: 2016. február 28. 15:32

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: nildiko » 2022. december 30. 21:33

Kedves "Van képem hozzá" társaság!

Nagyon boldog új évet kívánok sok szeretettel. %%-

Kép
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2022. december 31. 8:34

Sziasztok Lányok és Elthan!
Én is Boldog Új évet kívánok Mindenkinek!


:x %%- :-bd :flower1:
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2022. december 31. 8:50

dorina írta:Kedves Mindenki!
Végre eljutottam idáig is.
Mindenkinek kívánok áldott, békés karácsonyt!
Kép

Ha pedig van valakinek kedve kicsit olvasni, tegye!
Spoiler: mutasd
Kép
Hvang Szunvon
DARVAK (Hak)
Fordította: Osváth Gábor

A 38. szélességi foktól északra fekvő falucska a végtelenbe nyúló őszi égbolt alatt teljesen kihaltnak tűnt.
A gazdátlan házak udvarán egyik dísztök a másikba kapaszkodva lengett a szélben.
Váratlanul egy öreg jött elő, pipáját a háta mögé rejtve. Aztán riadt arcú gyerekek, akik szokás szerint elfutottak és csak a távolból figyelték, mi történik.
Amúgy a falu házain nemigen látszódtak a háborús pusztítás nyomai. Szongszam mégis érezte, hogy ez már nem az a falu, ahol megszületett és felnőtt.
Megállt a hegy lábát övező gesztenyéskertnél. Sokszor volt fenn ezeken a fákon annak idején. Mintha a távolból ma is hallaná a bibircsókos arcú öregapó kiabálását: "Azok a bitang kölykök megint lopják a másét!"
A bibircsókos arcú bácsi bizonyára meghalt már azóta; az útközben látott néhány öreg között hiába kereste.
Megérintette az egyik fát és egy pillanatra felnézett a kék égre. A szelídgesztenyék a tüskés burokból kihasadva úgy potyogtak a földre , hogy az ágak meg se rezdültek.
Az Ideiglenes Közrendvédelmi Hivatal előtt egy szorosan megkötözött fiatal férfit pillantott meg. Úgy rémlett, korábban nem látta a faluban; odament, hogy közelebbről is megnézze. Visszahőkölt a meglepetéstől. Gyerekkori legjobb barátja, Tokcse volt .
Az egyik rendőrtől megkérdezte, mi történt. Azt a választ kapta, hogy az illető személy a helyi parasztszövetség elnökhelyettese volt, otthon bujkált, nemrég sikerült elfogniuk.
Szongszam leült az udvaron és rágyújtott.
Úgy döntöttek, hogy a foglyot bekísérik Csongdanba. Az egyik fiatal közrendvédelmist jelölték ki a feladatra.
Szongszam a tövig szívott cigarettával meggyújtott egy másikat.
- Majd én elviszem a fickót - mondta.
Tokcse elfordította a fejét és nem is próbált a másikra nézni.
Elhagyták a falu utolsó házát is. Szongszam egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Nem érezte a dohányfüst ízét. Csak szívta gépiesen, aztán fújta kifelé. Hirtelen arra gondolt, Tokcse is kívánhatja a cigarettát. Emlékezett rá, hogy gyerekkorukban a kerítés mögé bújva töklevelekből sodortak maguknak szívnivalót és annak a füstjét eregették. De kínálhat-e cigarettával olyasvalakit, aki ilyen mélyre süllyedt?
Annak idején sűrűn jártak a bibircsókos öreg kertjébe, hogy gesztenyét szerezzenek. Egyszer, amikor Szongszam volt a soros, hogy felmásszon, hirtelen felhangzott az öreg kiabálása. A fiú villámgyorsan csúszni kezdett lefelé, aztán ugrott is egy jókorát, s ezenközben tüskék fúródtak az ülepébe. De nem volt mit tenni, futniuk kellett. Amikor már elég messzire értek, és az öregúr is lemaradt, akkor mutatta meg a fenekét Tokcsének. Rettentően fájt, amikor az húzogatta kifelé a tüskéket. Még könnyezett is. Utána viszont nagyon jólesett, hogy Tokcse megosztotta vele a saját gesztenyéit.
Szongszam elnyomta a cigarettát. Eltökélte, hogy addig nem gyújt rá, amíg a fogollyal van.
A hegygerincre vezető úthoz értek. Errefelé is gyakran jártak Tokcsével füvet szedni, egészen 1943-ig , amikor is Szongszamék családja a 38. szélességi foktól délre fekvő Csonthe környékére költözött.
Szongszamból valósággal kirobbant az elfojtott indulat:
- Te gazember! Hány embert öltél meg eddig?
Tokcse éppen csak rápillantott, aztán elfordította a fejét megint.
- Gazember! Hány embert öltél meg?
A másik ismét ránézett, most már hosszabb ideig. Szeme tágra nyíltan, nedvesen csillogott, borotválatlan ajka remegett.
- Miért? Te talán ebben jeleskedtél? - kérdezte.
A gazember! Szongszam mellében mintha felszakadt volna valami. Ami eddig ott lefojtva volt, most szabadon kitörhetett.
- Mi keresnivalója van az elnökhelyettesnek mostanság errefelé? Miért nem menekültél el? Valami feladatot kaptál és azért rejtőztél el?
Tokcse hallgatott.
- Ne hazudj! Milyen titkos megbízatással bujkáltál?!
A fogoly csak lépdelt tovább egy szó nélkül. A nyavalyást biztos emészti belül a lelkifurdalás. Szeretne a szemébe nézni, de az már megint elfordult.
Szongszam a derekára csatolt pisztolytáskához kapott:
- Hiába is magyarázkodnál! Kivégzőosztag vár odaát. Bánd meg a bűneidet, amíg lehet!
Tokcse, még mindig kerülve a tekintetét, beszélni kezdett:
- Nem akarok én magyarázkodni. A legszegényebb család vót a mienk, de én magam elöl jártam a munkában mindég, oszt így megtettek elnökhelyettesnek. Ha ez halálos bűn, nincs mit tenni, de én régen is az vótam, ma is az vagyok: fődet túró paraszt, csak ehhez értek - aztán egy pillanatnyi szünet után:
- Édesapám betegen fekszik otthon. Már hatodik hónapja.
A nincstelen, gyorsan öregedő özvegyembernek a fia volt az egyetlen vagyona. Már hat évvel ezelőtt is görnyedt volt a háta, az arca pedig májfoltos.
- Megnősültél?
Rövid csend után:
- Meg.
- Kit vettél el?
- A Tökmagot.
- Te jó ég! A Tökmagot. Akit azzal ugrattak, hogy csak a föld mentén növekedik, az ég felé egy szemernyit se, merthogy a magának való, aprócska nőszemély ráadásul még kövér is volt. Ő és Tokcse ki nem állhatták, ha csak lehetett, csúfolták, megríkatták. Nahát, most meg Tokcse felesége.
- Hány gyereketek van?
- Őszre várjuk az elsőt.
Szongszam alig tudta visszafojtani a nevetését. Hogy ő most azt kérdi, hány gyerekük van, és ő meg azt feleli, hogy őszre várják az elsőt. Hogy a Tökmag piciny hasában egy új élet növekedik. De észbekapott, hogy körülmények nem engedik meg a vidámkodást, másra terelte a szót:
- Mindenképpen furcsa, hogy itt maradtál, hogy nem menekültél el!
- Én is el akartam menni. Azt mondták, ha a déliek ideérnek, azok minden férfit megölnek, ezért aztán a tizenhét és negyven közötti férfiakat erőnek erejével rábírták, hogy tartsanak velük északra. Világos, hogy nekem mindenképpen menekülnöm kellett vóna akár úgy is, hogy apámat a hátamon cipelem. De apám azt mondta: nem! Hova mehet a paraszt a fődjéről, amit megszántott, ahol elvetett? Apám itt a faluban élte le az életét, és már csak én maradtam meg neki. A legkevesebb, amit még megtehetek érte, hogy én fogom le a szemét, amikor meghal. Tényleg, mi lehet rosszabb egy paraszt számára, mint otthagyni a fődet és elfutni...
Szongszam múlt év júliusában menekült el. Éjszaka suttogta el apjának, hogy szökni akar. Az ő apja is ugyanazt mondta akkor: a paraszt nem hagyhatja el a földjét, hová is futhatna? Végül egyedül ment el. Idegen utakon és falvakon át bujdokolva állandóan csak az járt a fejében: mi lehet a gazdasággal, öreg szüleivel, a feleségével, a gyerekeivel? Szerencsére nem esett bajuk, sértetlenül megúszták.
Felértek a gerincre. Most Szongszam volt az, aki kerülte a másik tekintetét. Az őszi nap meredeken tűzött a tarkójára. Az ilyen idő, mint a mai, kiválóan alkalmas a cséplésre - gondolta.
Amikor a hegylábhoz értek, Szongszam léptei lelassultak, végül megállt.
Amott a mező közepén, mintha fehér ruhás öregek köszöntgetnék egymást, egy csapat darumadár hajladozott. A 38. szélességi fok mentén jártak épp. Ott, ahol embernek nyoma sem volt, a darvak háborítatlanul élték mindennapjaikat.
Olyan tizenkét évesek lehettek,amikor titokban, hogy a felnőttek ne lássák, hurokcsapdát állítottak, és azzal egy darvat sikerült fogniuk. Termetes madár volt, homlokán egy piros folttal. Szalmahánccsal kikötötték egy fához, aztán a szárnyait is lekötözték. Naponta kijártak hozzá, különféle játékokkal gyötörték szegényt, még lovagolni is próbáltak rajta. Egyik nap a felnőttek különös dolgot kezdtek beszélni: idegen úr érkezett Szöulból, hogy darvakra vadásszon. Állítólag még a főkormányzóság engedélyét is beszerezte, valami múzeumnak kell a kitömött madár. A két fiú egyenest a mezőre rohant. Már nem érdekelte őket, hogy a felnőttek rájönnek a titokra és kikapnak miatta. Csak az járt a fejükben: a madaruknak nehogy baja essék. Lélekszakadva vágtattak a tövises bozóton át, kiszabadították a lábát a hurokból, szárnyairól is leszedték a köteléket. De a daru csak tántorogva ugrált. A rabság és a sanyarú bánásmód megtette a magáét. Felemelték és a magasba dobták, hogy repüljön. Hirtelen lövés dörrent. A daru kettőt-hármat verdesett a szárnyával, majd visszazuhant a földre. Eltalálták?! A közeli nádas szélén, tőlük nem messze, az övékéhez hasonló, piros foltos daru kitárta szárnyait és huss! a levegőbe emelkedett. Erre élettelennek tűnő madaruk megremegett, kinyújtotta hosszú nyakát, rikoltó hangot hallatott és ő is felröppent hirtelen. Egy kört írtak le a fiúk fölött, aztán eltűntek a szemük elől. Ők ketten csak bámultak utánuk hosszú ideig, még azután is, hogy elnyelte őket a messzeség.
- Hé, fogjunk egyet, ráérünk! - tört ki az ujjongás Szongszamból.
Tokcse nem tudta mire vélni a dolgot, csak állt bambán.
- Én hurkot csinálok a köteledből, te meg kergesd felém őket!
Szongszam leszedte a rab kötelékeit és elnyargalt a bozótoson át.
Tokcse arca kifehéredett. Mint a villám hasított a tudatába, amit a másik a kivégzőosztagról mondott. Bármelyik pillanatban lövés dördülhet abból az irányból, amerre a másik csörtetetett.
Amikor kissé távolabbra ért, Szongszam visszafordult:
- Hé, mit állsz ott, mint egy hülye! Menj és hajtsd felém őket!
Tokcse mintha megértett volna valamit, ő is futni kezdett. Ebben a pillanatban a végtelen kék égen a darumadarak kitárt szárnyakkal elsuhantak fölöttük.
(1953)

Kedves Dorina, köszönöm az olvasnivalót is! :x :ymhug: :flower1: :littlehearth: %%- :ymparty:
Avatar
Rita
Adminisztrátor
Hozzászólások: 13514
Csatlakozott: 2016. február 25. 14:52

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Rita » 2022. december 31. 13:56

MINDEN KEDVES FÓRUMOZÓ TÁRSAMNAK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK!

Kép
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2022. december 31. 15:49

:x :D ;) :movingflower: :flower1: :littlehearth:
Avatar
Paggy
Hozzászólások: 10958
Csatlakozott: 2016. augusztus 23. 15:34

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Paggy » 2022. december 31. 17:46

%%- :-bd :o) B U E K kedves Lanyok!Paggy
Avatar
VidékiÉva
Hozzászólások: 824
Csatlakozott: 2016. május 23. 20:26

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: VidékiÉva » 2022. december 31. 18:08

Kedves Mindenki!

Boldog új évet kívánok a 2023 évre, és elsősorban jó egészséget mindenkinek, puszi!

❤️☘️☘️☘️
Elthan
Hozzászólások: 119
Csatlakozott: 2018. szeptember 9. 14:02
Tartózkodási hely: Győr

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Elthan » 2022. december 31. 19:48

Boldog új évet kívánok mindenkinek.
Avatar
f.ági
Hozzászólások: 2673
Csatlakozott: 2016. február 28. 19:59
Tartózkodási hely: Szeged

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: f.ági » 2022. december 31. 23:07

Boldog új évet kívánok a csapatnak! :-)
Avatar
Paggy
Hozzászólások: 10958
Csatlakozott: 2016. augusztus 23. 15:34

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Paggy » 2023. január 1. 6:48

:-h Lanyok!Mindenkeppen nezzetek meg Friderikusz uj podcastjat ,a Repteri torteneteket! Udv: Paggy :flower1:A telefonommal nem tudom betenni a you tube linket.
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2023. január 1. 8:08

Köszi kedves Paggy, mindenképp megkeresem. :) :D :movingflower: :flower1:
Avatar
Rita
Adminisztrátor
Hozzászólások: 13514
Csatlakozott: 2016. február 25. 14:52

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Rita » 2023. január 1. 17:51

Sziasztok!

A két ünnep között, és még ma és holnap is szabadságon vannak a gyerekek, Lilyke se ment bölcsibe, szóval reggeltől
estig, megállás nélkül zajlik az élet. Most gyorsan beugrottam, hogy pár fotót kitegyek. A legtöbbje még a karácsonnyal
kapcsolatos, de csak most lett időm, hogy kitegyem őket.

Még egyszer nagyon boldog újévet kívánok mindannyiunknak!

Karácsonyi bor kutyáknak (alkoholmentes)
A felső képen díszcsomagolásban csokornyakkendővel 7 fontért (3200 ft), az alsón csak úgy magában, kétféle ízben,
leértékelve 0,59 fontért (270 forint). Alattuk alkoholmentes kutyasör 560 forintért.


Kép

Kép

Kép

Közös reggelizőszett kutyának és gazdinak 5900 forintért. A bögre és a tea a gazdié, a tálka a kutyáé... azt hiszem...

Kép

Ahogy írtam, itt semmilyen ünnep nem múlhat el üdvözlőlapok nélkül. Még a kis kedvenceik nevében is adnak
maguknak egyet-egyet. A szöveg szerint: Áldott karácsonyt a kedvenc emberemnek.


Kép

Kép

Adventi naptár és karácsonyi harisnya cicáknak:

Kép

Kép

Nagy hagyománya van Angliában a christmas crackernek, vagyis a "karácsonyi craker"-nek (nincs magyar neve).

Egy nagy szaloncukorhoz hasonlít ez a dolog. Két ember megfogja a két végét, széthúzzák, és akinél marad a nagyobb
fele, azé lesz a cracker tartalma. Nem múlhat el angol karácsony enélkül. A boltokban mindenféle nagyságban és
árban lehet kapni. Minél drágább egy craker, annál értékesebb dolog van benne. Hogy mi az a dolog, azt nem lehet
előre tudni, meglepetés (zsákbamacska).


Kép

Kép

Kép

Természetesen a kutyáknak is jár karácsonyi cracker. Csak egy vége van, mivel az ő praclijuk nem alkalmas a húzásra.


Kép

Ahogy írtam korábban, itt a vörösbegy is a karácsony jelképe:

Kép

Kép

Két naplemente:

Kép

Kép
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2023. január 1. 18:14

Szia Rita! Jót derültem a kutyamacska kellékeken.
Remélem kellemesen telt a karácsony.
Kicsit kidőltem, így még a főzés hol sikerül hol nem ma éppen megsütöttem a húslevest! 3 nap mire rendbe jön a lábasom.
Csak azt vettem észre, hogy mindenhol füst van. S persze nem éreztem a szagát, csak mikor már a szememet is csípte akkor kaptam észbe!

Úgyhogy ennyi elég is! :x ;;) :D :-bd :movingflower: :flower1: :littlehearth:

közben meg ezt hallgatom..

:x :ymhug: :D :-bd :movingflower: :flower1: :littlehearth:
Avatar
Rita
Adminisztrátor
Hozzászólások: 13514
Csatlakozott: 2016. február 25. 14:52

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Rita » 2023. január 3. 15:32

Szia Kata!
Nagyon jól telt a karácsony. A fiammal tíz, a lányommal kilenc éve karácsonyoztam együtt utoljára. Olyan jó érzés volt újra
együtt lenni.

Jajjj! Sült húsleves! Emlékszem, hogy Ági és Paggy is tett be egy-egy fotót a leégett lábasukról. Ők is csak egy pillanatra
ültek le a géphez. 8-| Az a kellemetlen égett szag is olyan sokáig meg tud maradni. Sikerült az edényedet rendbe tenni?

Kata fotói:


Guszta ez a kompót. Valamikor sokszor csináltam én is, de csak almából, a birsalmát nem szeretem. Olvasom, és látom is,
hogy az egyik kenyérke is leragadt a jénaiban. Nem akarok károgni, de lehet, hogy lesz egy harmadik kalandod is a tűzhellyel.
Ha egyszer egy bolt beindul.... Nagyon tetszik a csíkos égbolt. Én is fotóztam érdekes felhőt tegnap, de még a telefonomon van
a kép.

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép
Avatar
Rita
Adminisztrátor
Hozzászólások: 13514
Csatlakozott: 2016. február 25. 14:52

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Rita » 2023. január 4. 15:18

Sziasztok! Szombaton megyek haza, addig még beteszek pár képet, amit itt fotóztam.

Itt a városban nem volt túl nagy keletje a karácsonyi vásárnak. Bármikor ott jártunk csak lézengtek az emberek,
pedig nem árultak ők se mást, csak amit ilyen vásárokban szoktak: ételt-italt, kézműves dolgokat.

Kép

Korábban írtam már, hogy itt később kel és később is nyugszik a nap, mint otthon. Ezt a fotót délelőtt negyed tízkor
készítettem.

Kép

Napkelte a szobám esőcseppes ablakán keresztül fotózva:

Kép

Napnyugták:

Kép

Kép

Ez a férfi majdnem minden nap, ugyanitt, ugyanazt a kutyát mintázza meg homokból.


Kép

Még tavasszal készítettem egy fotót erről a hársfáról. Ép virágzott. Akkor nem tűnt fel, hogy már majdnem teljesen
benőtte a borostyán. Nem tudom meddig fog még tudni saját leveleket és virágot hozni:

Kép

Lilyke egy meséskönyvet és ezt a két valamit kapta karácsonyra a bölcsijétől. A jobb oldali rénszarvas táplálék. Ki kell
szórni a fűre, hogy idetaláljanak a Mikulás szánját húzó szarvasok. A másik pedig forrócsokipor. Itt az a szokás, hogy a
Mikit forró csokival várják.

Kép

További forrócsokik az üzletek polcáról:

Bögre és pillecukor is jár az italhoz. Látni fogjátok, a pillecukor fő tartozék.

Kép

A kanál bele van olvasztva a pillecukros csokiba. Csak forró vízbe kell dugni, és pár keverés után kész az ital.

Kép

Csokigolyók. Miközben olvadnak el a forró vízben, kiengedik a belsejükben lévő pillecukrokat.

Kép

A Mikulás a kéményen keresztül a kandallóba érkezik meg. A kandallóban a hamuval összepiszkolja a cipője talpát és
nyomot hagy a szőnyegen. Lehet kapni mikuláslábnyom stencilt, hogy a szülők hihetőbbé tudják varázsolni a gyerekek
számára az élményt. :))

Kép

Ezeket a figurákat még jólesően magához se tudja ölelni a gyerek a sok flitter miatt. 8-|

Kép

Kép
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2023. január 7. 12:51

sziasztok Lányok és Elthan !
Lehet, mire ezeket a szavakat írom, Rita szerencsésen haza is érkezett! :-bd :flower1: :littlehearth:

mi még változatlanul ki vagyunk dőlve, de szerencsére már csak a náthaszerűség és a hőemelkedés tarkítja a napunkat.
Ma van az első napja, hogy végre ideültem a monitor elé.
S már csak egy cataflamot vettem be eddig, de azt is csak azért, mert ahogy próbáltam lehajolni valamiért, érzékeltem a derekam, s gondoltam nem adok neki esélyt a belobbanásra!

Nagyon jók lettek a képek, s köszönöm az eddigiek kitételét is! Várom majd a további híreket. Addig is most megyünk lefeküdni! :x :x :D :D :-bd :-bd :flower1: :littlehearth: :littlehearth:
Avatar
Rita
Adminisztrátor
Hozzászólások: 13514
Csatlakozott: 2016. február 25. 14:52

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Rita » 2023. január 7. 16:19

Sziasztok! Már itt vagyok a manchesteri repülőtéren. A hátizsákom fennakadt az ellenőrzésen. El nem tudtam képzelni mi lehet a gond, hiszen semmi különleges nem volt benne. Kiderült, hogy a koreai pirospaprika pehely, amit kimchihez hoztam szùrta a szemüket. Megkérdezte az egyébként nagyon udvarias fiatalember, hogy az enyém-e ez a dolog, és hogy mihez kell. Mondtam, hogy kimchit akarok készíteni. Aztán azt is megkérdezte, hogy milyen céllal voltam Angliában. Mondtam, hogy meglátogattam a gyerekeimet és az unokámat. Azt is kérdezte, hogy mennyi időt töltöttem itt és most hová megyek. Válaszoltam neki és barátságosan utamra engedett.
Bocs az elírásokért, nincs rajtam szemüveg.
Otthoni idö szerint este kilencre érkezünk Budapestre. A nagyobbik fiam jön értem. Tizenegyte otthon leszek. Holnap az lesz az első, hogy bevásárolok, mert üres a hűtő. Aztán mosok, meg takarítok. Két hónapig nem voltam otthon, nagy por lehet. A fiam és a menyem bekapcsolták a konvektorokst, meg a fürdőben a gázbojlert.

Kata, nem írtad, hogy betegek voltatok. Örülök, hogy már jobban érzitek magatokat. Továbbra is teszem majd ki a fotoidat.

Sajnos telefonnal nem tudok képet betenni, majd otthon potolom.
Avatar
nildiko
Hozzászólások: 1104
Csatlakozott: 2016. február 28. 15:32

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: nildiko » 2023. január 7. 18:12

Sziasztok.
Kata örülök, hogy jobban vagytok.
Rita szerencsésen megúsztad az ellenőrzést. Ezt tilos hozni? A sok kérdés utána udvariasságból volt,vagy tényleg elengedhetetlen volt.
Biztos hiányozni fogsz Lilykének.
Ma egy kicsit mendegéltem, és nagyon nem szerette a térdem.
Szép estét. :flower1:
Elthan
Hozzászólások: 119
Csatlakozott: 2018. szeptember 9. 14:02
Tartózkodási hely: Győr

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Elthan » 2023. január 7. 18:47

Kata gyógyuljatok. Rita mielőbb érj haza és pihenj. Ez az időjárás borzasztó. Sokat fáj a feleségem feje. Mondtam szedje a margitvirág cseppeket, az kiváló a gyakori fejfájásra, de szerinte keserű. De most kényszerűségből ismét szedi.
Avatar
Kata58
Hozzászólások: 7237
Csatlakozott: 2016. február 28. 16:12
Tartózkodási hely: Győr
Kapcsolat:

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Kata58 » 2023. január 7. 20:30

Sziasztok Lányok és Elthan.! Ma végre egy kicsit filmeztem, de ki is fáradtam, így hiába nem akarok, nyomás az ágy, ha nem akarok a ló túlsó oldalára esni!
Örülök Rita, hogy viszonylag békességgel el tudtál jönni az ellenőrzésből. Csak nem volt annyira gyanús az a paprika?
Kb már lassan Pesten is lehetsz! :-bd Isten hozott itthon Újra! :x :x :movingflower: :movingflower: :movingflower: :flower1: :flower1: :flower1: :littlehearth:
Na most meg a egerem sokszorosított de sebaj. elfér!

Elthan, köszönöm a jókívánságot, és én is minden jót kívánok a feleségednek! Kevés annál utálatosabb dolog van a világon mint a fejfájás. Nekem a fejfájás ambulancián azt mondták, hogy soha ne várjam meg míg, belobban, már előtte vegyek be gyógyszert.
A margitcseppről még nem hallottam, de nem lehet utána egy kiskanál mézet is bekapni?
Én még a BDS cseppet szoktam nagyon ritkán használni..bár most nem is tudom miért is nem szedtem múlt hét óta!

Na nem szaporítom a szót, gép kikapcs, s mindenkinek jó éjszakát kívánok! :x :x :x ;;) :-bd :-bd :flower1: :littlehearth: i-)
Avatar
Paggy
Hozzászólások: 10958
Csatlakozott: 2016. augusztus 23. 15:34

Re: Van képem hozzá

HozzászólásSzerző: Paggy » 2023. január 8. 8:25

:flower1:Sziasztok!Sok a dolgom, de hianyzik neha az eszmecsere es talalok olyan dolgokat, amit szivesen megosztanek.
Mindjart hozok is egy peldat a Quibit.hu -rol.HAJMERESZTO lesz!!!
New Yorkban valaszthato olyan temetes, ha azt valasztod, komposztalhato lesz a holttested.
Most feldobtalak titeket? :))
Nem ilyenre gondoltam, hanem..m

Vissza: “Társalgó”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 32 vendég