Sziasztok!Ildikó, remélem már megjavították a géped kapcsolóját. Én se vagyok telefonhoz szokva, túl kicsi nekem a képernyője, meg
az egész kezelőfelülete. A laptopomon tudok a legjobban "gépezni". Eddig mindig volt két laptopom, egy régi, meg egy újabb.
A régit mindig meghagytam aranytartaléknak, nehogy véletlenül laptop nélkül maradjak, mert azt függőként igazi katasztrófaként
élném meg. Két és fél éves a mostani laptopom, és egyedül van, mert a régebbi hirtelen halált halt. Pár hete eszembe jutott,
hogy jövőre veszek egy újat, mert muszáj, hogy legyen egy tartalékban.
Nooormáááliis? Igen! És erősen függő...
A buszjáratról írottakat nagyon át tudom élni. Az én kis falumba is nagyon ritkán járt a busz. Sokat kellett gyalogolni ahhoz, hogy
a főútra kimenjünk, ahol sűrűbben jártak a buszok.
Kata, nálunk tegnapig (hétfő) nagyon szép idő volt, de tényleg, árnyékban 25 fokkal. Tegnap viszont egész nap rettentően fújt
a szél, viharosnak is mondhatnám. Azt hittem, hogy tényleg lesz vihar, hirtelen lezúduló esővel, de nem lett igazam. Kíváncsi
vagyok, ma mi lesz.
Jó a megfejtésed! Én is a templom falából kiálló fehér teherautóra gondoltam, mint furcsaság és optikai csalódás. Nagyon tetszik!
Paggy, látszik, hogy nagyon régen kellett kulcsot csináltatnom, mert még hat darabért is sokallom a 27 ezret.
Egyszer-kétszer próbálkoztam telefonról írni (pl. a repülőtérről), de engem is kidobott azonnal. Laptopon sikeresebb vagyok, de
itt is mindig elmentem a hozzászólásomat, mielőtt elküldeném.
Azt már biztosan olvastad, hogy a Mrs. Harris Párizsba megy c. film kellemesen elszórakoztatott. Sajnos a magyar filmet - Hab -
abba kellett hagynom, mert egy ponton nagyon leült a történet és nem akart abból a hullámvölgyből kijönni, nekem meg nem
volt türelmem kivárni. Pedig jó volt a kezdés, nagyon tetszett az eleje. A leüléssel majdnem egyidőben egy koravén, tudálékos
kisfiú is belekerült a történetbe, akit végképp ki nem állhattam.
Katának fentebb írtam, hogy milyen furcsaságra gondoltam.
jaj, azok az eprek! Május végétől szüreteltük, meg legeltük, ha csak a kertben jártunk.
Lilykénél is sláger most a buborékfújás. A múltkor is tettem be egy képet róla (akkor még én is ott voltam vele), és tegnap is kaptam
egyet a lányomtól.
Hamarabb is neki kezdhettem volna a kimcsinek, a koreai paprikapehelyhet már az előző utamról hazahoztam. Valamiért nem
volt kedvem belevágni. Az adott lendületet, hogy Zsuzsi többször is készített, amíg kint voltam. Nagyon sajnálom, hogy nem eheted!
Szerintem annál a képnél a zöld levélfüggöny is helyes, és a zöld levél függöny is.
Ági, nem volt jó olvasni, hogy fáradékonyabb vagy a beavatkozás óta. De ha csak ennyi következménye van, akkor az orvosolható
pihenéssel. Szerencsére már megengedheted magadnak, a munka meg megvár.
Lilykének rosszul esett, hogy hazajöttem, de már megszokta, hogy időnként eltűnök az életéből, és virtuálisan vagyok csak jelen.
Már tudja kérni, hogy hívjanak fel, mert mondjuk meg akar mutatni valamit, vagy el akar mondani valamit, vagy csak azért, mert
hiányzom neki. Szombaton jönnek haza és tíz napig maradnak. Számolja, hogy mennyit kell még aludnia.
Az tényleg nagy boldogság, hogy akkor megyek, amikor akarok, és maradhatok is bármeddig. Ha iskolás lesz, a szünetekben lesz
rám nagy szükség, és én boldogan repkedek majd.
Milyen jó kis összejöveteletek volt! Írtad már korábban is, hogy mi mindenre jó az a felső szint. Hová jutottatok nem túl hosszú
idő alatt! Ehhez mindenféleképpen tehetség is kell. Lesz még tanfolyam is, vagy már nincs tovább, és csak ilyen formában fogjátok
tartani a kapcsolatot?
Azzal a dzsekivel te is jól beilleszkedsz a füvészkert ébredező növényei közé. Mondtam már, hogy imádom ezt a színt? Anyukám után
én is kisliba színnek hívom. Nagyon tetszenek a belógó vörös juhar ágak is. Klassz fotó lett!
Ramos mellett én is kikukucskáltam az ablakodon. Épp nyílott a magnólia. Lehet, hogy Ramos is azt figyelte.
Én is láttam ezt a két krémet valamelyik üzletben. Még eszembe is jutott, hogy veszek belőlük a lányomnak, ha itt lesznek. Szóval
finom. Hiszek neked, akkor holnap veszek is.
Zsuzsiéknak megérte venni egy ilyen tej és krémleves meg egyebet készítő masinát, mert náluk egy héten több liter is elfogy.
A felnőttek a kávéjukat tejeskávéként isszák, és sok elmegy a reggeli zabkásához is, meg a gabonapehelyhez is. 1,3 l zabtejhez
egy harmad csésze zabpehely kell csak a víz mellé. Csináltak már dió, pisztácia, és mandula tejet is. Ezekhez is csak víz kellett
még pluszba a mérőpohárnyi olajosmag mellé.
Tényleg nem jó mindegyik fagyasztott sóskakrém. Egyszer sikerült olyat vennem, aminek gyógynövény íze volt. Azt hittem csak
véletlen, valami a sóska közé keveredhetett, de nem, az a márka ilyen volt.
Tyű, azok a festmények! Nekem is az utolsó kettő a kedvencem, de csak azért, mert összetettebbek, több néznivaló van rajtuk.
Az előtérben lévő két fa körüli sziklák mintha mohásak lennének. Szinte érzem, ahogy csúszkál rajta a lábam. A fentebbi kettő
közül nem tudok választani. Számomra ők egymás ellentétei, és pont ezt szeretem bennük. Mennyi munka van abban a vízesésben!
Mennyi apró pici vonal, mennyi ecsetvonás! Nagy robajjal zúdul lefelé a hatalmas víztömeg. Az alatta lévő kép fenséges és csendes.
Nyugodtságot, harmóniát áraszt magából. Színei szelídek, vízesései kecsesek. Biztosan boldog emberek élnek a kis házikókban.
Hát gratulálok hozzájuk!
Gratulálok a nyugdíjaskor eléréséhez!! 
