Áginak elfelejtettem írni a múltkor, hogy lehet, hogy csinálok majd a kajáknak egy fórumot. Még nem
vagyok benne teljesen biztos, de érlelődik a gondolat. A legtöbb étel elkészítése nevetségesen kevés
időt vesz igénybe. Ha a zöldségek meg vannak tisztítva (ezt előre szeretem megcsinálni), akkor már
szinte csak össze kell dobálni őket, és pillanatok alatt elkészülnek a finomságok.
Kata! Pont a napokban hallgattam a yt-on egy videót, ahol a Dévény-módszerről beszélgettek. Ott is
szóba került a hinta, mint nagyon fontos kelléke a gyermeki fejlődésnek. Egy elsős kisfiúnak gongja
volt az írással, és az ő szülei is azt a feladatot kapták, hogy kezdjék el hintáztatni a gyereket.
Sokat szoktam hallgatni Vekerdy előadásait, amiben mindig hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a mozgás,
akár a látszatra cél nélküli rohangászás is a gyerekeknek. Nagyon kell a beszédhez, az íráshoz, az
olvasáshoz.
Lilykénél a hason fekvést kell egy kicsit erőltetni, persze csak addig, amíg nem kezd el tiltakozni. Muszáj,
hogy hason is emelgesse a fejét. Nincs oda érte, de fontos. Zsuzsi szokta tornáztatni is, közben énekel,
és mondókákat mond neki. A yt-on vannak szakszerű csecsemőtornák, azokból merít ötletet.
A felhőidről eszembe jutott a tegnapi özönvíz. Én még ennyi esőt, villámlást, dörgést nem tapasztaltam
ami nálunk egy nap alatt lezajlott. Éjjel háromkor kezdte, kihúztam mindent, de fél ötig nem dughattam
vissza, mert kétszer is úgy tűnt, hogy elmegy a vihar, de mindig visszajött. Aztán hétkor mentem volna
a boltba, de vissza kellett fordulnom, mert olyan eszméletlen fekete felhők közeledtek, hogy jobbnak
láttam, ha az újabb trópusi esőt a fedett helyen élem át. Fél óra múlva le is szakadt az ég, és a hajnalihoz
hasonlóan, kétszer tért még vissza a vihar. És ez az egész még öt óra felé is megismétlődött, de akkor
már jéggel tarkítva. Ilyenkor jó, hogy dombon lakunk.
Ja! Meztelen csiga invázió is van. Másznak fel a ház oldalán. Az ablakpárkányról lökdösöm le őket.
A Paggyéval együtt a te paradicsomaidnak is drukkolok. Szépen pirosodnak.
Hű, de szép az a hortenzia!
Paggy, a sok gyaloglás, akár lassú, akár gyors tempójú, nagyon sokat ér. Az még jó is, hogy váltogatni
vagy kénytelen a kutyusok miatt. Mindegy, hogy mit és hogyan, csak mozogjunk.
Csütörtökön kirándultunk a kollégákkal. Két várhoz is felmásztunk (már aki...). Én azt tűztem ki célul,
hogy folyamatosan megyek, nem állok meg, csak ha nagyon muszáj. A Somoskői-várhoz nagyon meredek
út vezet fel, és nagyon büszke voltam magamra, hogy egy huzamba fel tudtam menni. Igazából én értem
fel elsőként. Mondtam a kollégáimnak, hogy próbára akarom tenni magam, nézzék el nekem, hogy nem
velük haladok, meg akarom nézni, hogy mennyire bírom a strapát. Nagyon büszke voltam magamra!
A Hollókői-várba is elsőként jutottam fel, de annál nem annyira meredek az odavezető út. Az ilyen sikeres
próbatételek nagy motiváló erővel bírnak számomra.
Együtt izgulok veled a paradicsomokért.
Mennyit nőt Lilla kis kutyája!
Nálad még a sásliliom is dupla szirmú? Tényleg nagyon szép! Nálam már csak pár szál nyílt ki. A trombita
folyondár teljesen elnyomta.
Úgy emlékszem, hogy a Lepkemúzeumból már hoztál ide képeket, de ha azt nem is, beszéltél róla, ez
határozottan rémlik. Most csak ezt az egyet néztem meg, ennyire volt időm.
Rámentem a linkre, és virtuálisan bebarangoltam. Időbe tartott, míg rájöttem a technikára, hogy tudok
közel menni a tárolókhoz, de sikerült. Egészen jól meg lehetett nézni mindent:
.
.
