Hű, Kislányok, azt gondoltam, hogy majd este, ha Lilyke lefekszik, lesz időm írni, meg képeket betenni,
és igazából lenne is, de energiám nincs hozzá, viszont ilyen korán csak én vagyok fent, ezért inkább a
reggelt választom.
Mindent elolvastam, amit írtatok, csak gyorsan reagálok, hogy még pár szót tudjak írni az utazásról is,
ami izgalmakkal volt tele még így is, hogy nekem minden papírom rendben volt.
Kata, de örülök, hogy túl vagy a második oltáson is. Remélem, már az a kis kellemetlenség is elmúlt,
amiről írtál.
Mindjárt hozok felhőképeket. Már annyiszor láttam, de én se tudom megunni. Ahhoz, hogy az ablak mellett
ülhessünk, külön fizetni kell. Én pár évig fizettem is - nem kerül sokba - de ez utóbbi három évben
már nem költöttem rá, inkább a másik szélső helyet választottam. Erre tavaly is, és az idén is szabad volt
a mellettem lévő két ülés - a pandémia miatt kevesebben repülnek - így ingyen ülhettem az ablaknál.
Ildikó, majd írok még erről a bőrlehúzásról. Nekem csak anyagi fájdalmakkal járt, de volt, akinek nagyon
fájdalmas következményei is voltak.
Itt gyönyörű idő van, amíg a gyerekek lent vannak a játszótéren vagy sétálnak, addig én főzök másnapra,
vagy teregetek, vagy épp hajtogatom a megszáradt ruhákat vagy porszívózok. Olyan jó érzés, hogy
besegíthetek a lányomnak. A párja sokat dolgozik. Ha meg itthon vannak, Lilykézek.
Milyen gyönyörű színek vannak a képeden! Naplemente vagy napfelkelte lehet, igaz? Nagyon klassz!
Szegény Negró! Annyira sokat kell szenvedniük a fajta tiszta kutyáknak. Nekem már nem lesz több, de
ha lenne, "fajta tisztátlan" kutyát választanék, az biztos. Tovább is élnek, és sokkal kevesebb az egészségügyi
problémájuk. Remélem, valahogy tudják enyhíteni a fájdalmát.
Paggy, Nagyon sajnállak a kálváriád miatt. Végül megoldódott? Működik újra a kocsikulcs? Az oltás miatt
vagy ennyire nyugtalan? Beszélj egy orvossal. Ha a krónikus betegeknek be lehetett adni, akkor nem kell
félned tőle szerintem.
A képek alapján, nekem a harmadik helyezett pályázat tetszik a legjobban.
A napkelte miatt mentél ilyen korán fotózni? Megérte! Csodás színekben pompázott a pesti oldal! Biztosan
szépen megcsinálják majd a rakpartot. Az első helyezett terv sem rossz.
Zsike, Dorina, köszönöm! Amikor először találkoztam Lilykével a reptéren, elkezdett volna sírni tőlem.
Akkor nem szóltam hozzá többet, de ahogy mentünk a parkoló felé, állandóan bohóckodtam neki. Biztos
vagyok benne, hogy felismerte a hangomat, mert nagyon hamar mosolyba váltott ás, aztán már nyugodtan
beszélhettem hozzá. Hazafelé elaludt a kocsiban, de amikor felébredt, a mosolygással folytatta. Sokat
játszottunk, de az érintéseknek nem örült egy darabig. Az tartott a legtovább, hogy a kezét megfoghassam.
Tegnap már puszit is adott, amolyan kisbabásat, tudjátok.