f.ági írta:Szia Rita!
Tegnap valami könnyű és rövid néznivalóra vágytam hajnal egykor, ahogy végeztem a dolgaimmal.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen nekikezdek, mivel részem volt eme élményben anno.
Mint mindig a rövid történeteidnél most is velős és frappáns végkifejlett kerekedett belőle.
Nem sokat beszéltek a film közben, de a zene és a csend is elég volt a lényeg kifejezésére.
Hogy kivirult a rég látott pár abban a bár napban, amig együtt lehettek.
Köszönöm a forditást!
Szia Ági! Bocsánat! Elolvastalak, de még nem válaszoltam. Én is azt mondom, hogy rövid volt a filmecske, de velős. Megtudtuk, miért nem bízik a lány az
örök szerelemben, és azt is, hogy miért kezd újra bizalma lenni benne.
Belegondoltam az idős pár sztorijába is. Szörnyű lehetett megélni, hogy szerelmük csúcsán el kell
válniuk egymástól. Nem tudom beleélni magam, mert nem történt velem ilyen, de sejtem, milyen
sokáig tarthatott, míg csillapodtak az érzések, és a sajgó seb kezdett begyógyulni. De abban is
biztos vagyok, hogy ezt teljesen kiheverni soha nem lehet. Ez látszott is a kisfilmben.
