Sziasztok Kislányok!Kata, a bulgurnak nincs jellegzetes íze, nem hiszem, hogy szólni fog érte Samu. Arra mindenféleképpen
jó lesz, hogy néha ki tudd vele váltani a fehér rizst.
Hű, de szerettem a májat én is. Volt olyan öt-hat év, amikor minden héten csináltam májat valamilyen
formában annyira kívántam. Szerencsére a családom is nagyon szerette, így csak néha sokalltak be,
ilyenkor ők kaptak mást. A tejberizst is imádtuk. Vaníliás pudingport, reszelt narancshéjat, és a végén,
amikor készen lett, egy darabka vajat dobtam bele, így még selymesebb lett, és a teteje sem bőröződött
be.
Paggy, ha a párodnak így jó, ahogy most van, akkor hagyni kell. Nem fogod tudni meggyőzni. Akkor fog
majd észbe kapni, ha erősebb jelei lesznek a betegségének, nagyobb fájdalom például. Ne bosszankodj
még őmiatta is.
Olyan aranyos volt Lilla, amikor kijavított a videóban, hogy ő még csak 10 éves, nem 11. Ebben a korban
inkább idősíteni szokták magukat a gyerekek, nem fiatalítani.

Azért az feltűnt, hogy egy bájos,
ártatlannak tűnő lovaglós játékban is már ott van a fogyasztóvá nevelés. Vajon ki talál ki olyasmit, hogy
sellőfület is lehessen vásárolni?
Én is szoktam nézni a Világtalálkozót. A legutolsó epizódot nézve sokszor eszembe jutottál. Fodor Zsóka
gyerekkora hasonló lehetett a tiédhez.
Mi mindent beleláttál a képkezdeményeimbe! De tényleg van benne igazság. Egy ilyen "alkotás" másfél-
két órát vesz igénybe, és annyira koncentrálok, hogy egész komolyan belefáradok agyilag. Gondoljátok
el, amikor ott állok egy két órája készülő, de a végén elrontott darab előtt... Pár mozdulattal el lehet
rontani egy egész jónak ígérkező példányt. Nagyon sokat kell még tanulnom és gyakorolnom. És még
egyszer mondom, ezek nem végeredmények még, csak számomra már elfogadható résztermékek.
