HÚÚÚÚ Paggy, és te ezt a gyönyörűséget akartad kicsiben hagyni?!?!?

enyje bejnye! Ez így tökéletes, ahogy most kint van!
-Csodaszép, az ember csak sóhajtozik...itt csak szél és hideg van,minden felszáradva. Köszönöm a kinagyított képet, szerintem másnak is nagyon fog tetszeni!
Éva! én is emlékszem erre a nagy hóra sőt többre is, mert egyiken 3 napig lebénult Győrben a közlekedés, de nekünk győrieknek akkor is be kellett menni az Arrabonába dolgozni a vidékiek helyett is. Gyalog jöttünk és mentünk. Másik akkor volt amikor meg akartam tanulni vezetni és nem tudtunk, mert szintén akkora hó volt. A 3. esetben meg fentragadtam Sashegyen, nem tudtam lejönni a hatalmas hótól és ott voltam vagy 1o kutyával. Szerencsére fám volt és a cserépkályhában tudtam fűteni, de a kis utcát egyedül lapátoltam el. Na az se volt semmi, mert térdig ért a hó és én meg vendéget vártam, mert elvállaltam a kutyája felügyeletét.délutánra ki is tudtak jönni, és annyira előrelátóak voltak, hogy hoztak kaját is nekem. És akkor még én is telefon nélkül voltam. és a járatok is ritkák, ha nagyon kellett valami, egy órát kellett gyalogoljak hogy beérjek Győrbe. Akkor megvártam a másik buszt, és azzal meg vissza tudtam jönni, de felfelé nagyon nehéz volt jönni nem a hossza miatt csak, hanem a meredeksége miatt. Nem mertem volna szánkóval lejönni..na szóval ennyit az emlékekről. Ja igen...van egy nagyon rossz is. Amikor anyu ragadt fenn, és akkor volt az a hatalmas jégpálya, amikor anyu meg a lépcsőről esett le olyan szerencsétlenül, hogy 3 helyen tört le a bokája, de az volt a szerencséje, hogy a szomszéd éppen fenn ragadt, és tudott mentőt hívni, de alig tudtak anyuért feljönni. Hősök voltak az akkori dolgozók is.
Műtét lett persze a dologból és csavarok a lábában szegénykémnek.

Miközben küldeni akarom az írást, Rita gyönyörű képeket tettél fel.!
