Ági, én is mindig így járok, hogy várnom kell, ha le zavaró tényezők nélkül akarok lefotózni
valamit. Ezért is van annyi képem egy témáról, meg persze azért is, mert a legjobban
sikerülteket hagyom meg. Na, ezek kiválogatása a rengeteg idő.
Ha még többet járok Liverpoolban, talán megfejtem, miért is szeretek annyira ott lenni. Pedig
az első találkozásunkkor hideg, felhős, kicsit csepergélős idő volt, és hatalmas szél fújt. Semmi
szép nem volt abban a napban, én mégis rettentő jól éreztem magam. Vagy két nap múlva elmentünk
Manchesterbe, ragyogó napsütés, jó idő, szép a város.... mégsem nyert meg úgy magának, mint
Liverpool. Liverpoolnak minden porcikáját szeretem, de hogy mi az, ami ennyire kellemes éréssel
tölt el, ha ott vagyok, arra nem tudok választ adni, de annyira nem, hogy tényleg fogalmam sincs.
Egyelőre rejtély számomra is. Valami van ott, mert a lányomék ugyanígy vannak vele. A katedrálisban
is nagyon szeretünk lenni, erre sincs magyarázat.
Valóban örülök, hogy itt nem tudok scone-t venni. Nincs csábítás. Régebben ugyanígy örültem annak,
hogy nincs McDonald’s a közelemben. Nagyon szerettem a sajtburgert és a macfreezet csokiöntettel...
Jaj, az a quesadilla! Azóta is ácsingózok érte, és már a wrap is eszembe jutott megint. Vettem is
hummuszt...
Én is utálom, ha átrendezik az árukat. Ez most egy trend. Angliában a ruhaüzletekben azt figyeltem
meg, hogy ott meg az üzlet leghátuljába teszik a pénztárt. Abban reménykednek, hogy újra végigmenve
a sorok közt meglátsz valamit és megveszed? Nem mindenütt van így egyébként. Olyat is megfigyeltem,
hogy nem egy helyen vannak a blúzok mondjuk, hanem több helyen a női osztályon belül. A guta ütött
meg tőle. Mikor már azt gondoltad, hogy mehetsz, mert nincs az, amit venni szeretnél, akkor találsz
egy sort, ahol még vannak blúzok. Nem szeretem én az ilyet.
Paggy, itt is nagyon meleg van.
Hű, azok az esti fás-árnyékos képek nagyon jók lettek! És a kerítéskapus is! Évek óta fotózom, de
még soha nem készítettem esti képet. A telefonomon több funkciót is felfedeztem teljesen véletlenül.
Például van esti fényképezési lehetőség is. Na, majd egyszer!
Nagyon tetszik a "jól benézek a levelek közé" képed is. Én is szeretek bekukkantani az élőlények
intim zónáiba.
Magyarul, szeretem a közeliket. A kúpvirágos képed, olyan, mint az én kedvencem,
amit be is tettem háttérképnek. Cuki az a cica!
Most csak főzök, próbálkozom, ismerkedem, és majd ha már gyakorlottabb lettem fogom kitenni a
receptjeimet. Levest például még csak egyszer főztem, igaz, vannak olyan jól bevált régi leveseim,
amiket lehet veganizálni is, például a krémlevesek, paradicsomleves, gyümölcslevesek...
Aztán ott vannak a desszertek is. A vegán desszertek nagy része nyers alapanyagból, sütés nélkül
készül. Ahhoz kéne egy jó robotgép, amivel aprítani, pépesíteni tudnék, de nem akarok pénzt kiadni
érte. Utána nem tudom magammal vinni Angliába. Szóval lesz majd gyűjtemény, de még várok vele
egy kicsit.
Lilla szeretet mondatán jót nevettem.
Jaj, ki nem állhatom azokat az embereket, akik csak kellemetlenkedni szeretnek. Szegényeknek magukkal
van bajuk, mégpedig jó nagy, ezt vetítik ki másokra. Ne hagyd, hogy lehúzzon!
Szilvia! Minden jót kívánok édesanyádnak!
Már így is eszméletlenek a zöldségárak! Nagyon komolyan mondom, hogy Angliában kevesebbért vásároltuk
meg őket, pedig ott nem ilyenek a keresetek. Szörnyű!
Érdekes, hogy a batáta is a földben van, neki mégsem ártott a sok eső. Legalább az nem drágul tovább...
így is kurv@ drága.
A porcsinrózsát nálunk porcsinkának vagy napimádónak hívják. Ági! Puskapor? Ilyet sem hallottam még!
Azt a Sólyomlobogót nem Lapishun fordítja? Úgy emlékszem, hogy Nelli akarta fordítani, de elkérte tőle. Azt
hiszem, erről a soriról van szó.
Mire tudatosult bennem melyik is a bal kezem. 
