Kata! Az nem kosárpálya igazából, csak van a szélén két kosárpalánk is. Ez egy nagy betonplacc, amit
már nem nagyon használunk semmire. Szünetben fociznak ott a gyerekek.
Hivatalosan 2021. augisztus 28.-án leszek nyugdíjas, de a nyolc hónapos felmondási időnek csak a felét
kell ledolgozni, amiből még a szabadságot is levonják, így csak március közepéig fogok effektíve dolgozni.
Köszönöm Zsuzsi nevében is! Tegnap már mondta, hogy fájdogál a dereka, de elmúlt egy idő után.
Paggy! Amióta növényeket eszem, sokkal változatosabban étkezem, mint korábban. Nem áll rendelkezésre
hús, amit ezerféleképpen lehetett variálni, így most a zöldségekkel, gyümölcsökkel, gabonákkal, magokkal
kell megtennem ugyanazt. De a hús, az csak két háromféle húst jelentett az én esetemben, meg mondjuk
májat, a köretek meg mindig a szokásos krumpli-rizs-tésztaféle voltak.
Mivel a vegán étkezésben mindig növényeket eszünk, sokkal könnyebb a maradékokat is felhasználni. Így lett
a párolt lilakáposztából egyik nap köret, míg a maradékból másnap feltét (lilakáposzta fasírt). Annyi történt csak,
hogy adtam hozzá csicseriborsó lisztet, meg egy vegán tojást (egy evőkanál tört lenmag három evőkanál
vízzel összekeverve). Összekevertem a lisztes káposztát, állni hagytam egy kicsit, hogy a lenmag kifejthesse
hatását (a víztől megduzzad és kissé kocsonyássá válik, így tartja össze az alapanyagokat, de ebből semmi nem
érződik még nyersen sem, megsülve meg főleg nem, a tojást sem érezzük ki külön a húsos fasírtban), majd
formáztam, meghempergettem tört pirított magvakban, és tepsiben megsütöttem. Nagyon finom, tele rosttal.
Ezeket, amit eddig olvastatok tegnap reggel írtam, csak elmentettem piszkozatban, most jön a mai rész (03.10.)
Paggy, a fehér tornaterem végéről készült fotó nem festmény, hanem kék szűrővel (miért hívják kéknek, amikor
inkább lilás lesz a végeredmény?) készült fotó. Az is a telefonommal lett "lőve".
Készült róla több kép is, a legjobbnak tűnőt tettem ki. A felhők miatt fotóztam inkább. Olyan hatalmasak voltak.
Itt a nosztalgia nevű szűrőt használtam:

Ez a kép meg úgy készült, hogy nem fektetve, hanem állítva tartottam a telefont:

A köret apróra vágott krumplival és sütőtökkel főtt petrezselymes hajdina (a maradékból másnap egy kis hajdinaliszt
hozzáadásával fasírt készült, majd rról is hozok képet).
A feltét minden, amit ideje volt felhasználni a hűtőből (maradékmentés): fél cukkini, négy nagy fej gomba, négy kisebb
hónapos retek, pár darab koktélparadicsom, karalábélevelek levélnyéllel, egy közepes édesburgonya, fél piros és sárga
kaliforniai paprika, egy nagy lilahagyma. Mindent kis kockákra vágtam (a lilahagyma jó nagy kockákra volt), és olajon
hirtelen megpirítottam, kicsit később adtam hozzá a koktélparadicsomokat, és egy kiskanálnyi paradicsompürét, pár
csepp juharsziruppal. Nagy tűzön jól megforgattam őket, és készen is volt a finom feltét. Csak sót használtam fűszerként.
A zöldek: rukkola és bébispenót kesujoghurttal (még bolti, de már készül a saját!) nyakonöntve és saját barna lencse
és jégcsapretek csírával megszórva.

Ahogy írtam, a maradék krumplis-sütőtökös hajdinából fasírt lett, a maradék feltétből pedig nagyon finom wrapot
készítettem vacsorára:
Megkentem a tortillát csicserikrémmel, rukkoláva, szívsalátával és spenóttal béleltem, rátettem a maradék köretet,
és kápiadarabokat vagdostam a tetejére. Pár csepp kesujoghurt, és már csavartam is össze.


Legközelebb írok a saját növényi joghurtról és csíráztatásról is. Nem bírtam ki, belevágtam.
Ez az első adag kész barna lencse és jégcsapretek csírám:
