Milyen jó, hogy van
Paggy, aki figyelmeztet, ha valami olyan történik itt, amihez jó lenne,
ha hozzászólnék. Közben azt is leírom, hogy ma befejezem a 27. részét a soriak, és akkor
már csak 7 marad hátra. De ha sikerülne vasárnap estére a 30. is befejezni, akkor ár
csak 6, szóval nemsokára jövök. A következő sorozatomnak nem választok izgalmasat.
Épp most kezdek belefáradni az erőltetett fordításba. Többé nem fogok ennyit hiányozni.
Csak egy oldalt, az előzőt néztem végig:
Kata! Samu a felső képen nagyon cuki, ahogy rácsodálkozik valamire. Ilyen kifejezést még
soha nem láttam az arcán.
Éva! Nekem tegnapelőtt küldtek a nyugdíjfolyósítótól egy vastag borítékot. Szerencsém van,
nekem csak egy évet hagytak ki. Pont azt az évet, amikor a mostani munkahelyemen elkezdtem
dolgozni.
Csak akkor fordítok, ha elvégeztem a munkámat. Akár az itthonit, akár az iskolait. Szóval
tényleg csak a szabad időmben fordítok.
Ha elkezdesz fotózni, először nem biztos, hogy meg leszel elégedve a végeredménnyel, de
aztán olyan nincs, hogy "úgy" maradsz. Mindannyian nagyon sokat fejlődtünk, de ami a
legszembetűnőbb volt, hogy a látásmódja sokat változik az embernek. Én például sokkal
többet észreveszek a körülöttem lévő világból, és biztos, hogy a többiek is így vannak vele.
A papagájos sztorikat csak futva olvastam el. Majd akkor reagálok rá, ha alaposabban
szemügyre vettem, amit írtál.
