Befejeztem a kis négyrészes sorozatomat. Első utam ide vezetett, mert aki kimarad,
az lemarad. Bizony ez igaz rám is.
Gabi! Érdekes, nem nagyon küldözgettünk egymásnak fotókat az öcsémékkel, de most
valahogy beindult a dolog. A sógornőm küldi, én meg kiteszem, legalább felhőkarcolókat
is látunk. Most Las Vegasból teszek ki majd két fotót. Röhej! Az egyiken egy Eiffel-torony
van!
Belinkeled, hogy honnan vannak a kollázsokhoz a sablonok? Olyan nagyon mutatósak!
A kicsi képen a tornászlányos szobor a viharos felhők közt FANTASZTIKUS!
Tényleg nagyon szépek azok a rózsa támasztékok. Még önmagukban is dekoratívak, nemhogy
a rózsákkal.
Annyi hasznom származott a madáretetésből, hogy első ránézésre is meg tudom mondani,
hogy a montázsban házi veréb szerepel. Hihi!
Paggy! Annyira szemtelen vagyok, hogy az ELEVEN tavasz programajánlóban azonnal a szöcske
desszert szúrt szemet. Jobb lesz hozzászokni, mert a rovarokat tartják a jövő fehérje forrásának.
Egyébként nagyon csalogatóak a programok.
Konferencia is!! Hihetelen vagy, Paggy!
A falusi életben azért több a mozgás (már akinek), mert a kert, ha vannak állatok az is,
munkát ad. De a városról kiköltözött lakók, akik autóval közlekednek, és egy percet sem
járnak gyalog, vagy a fűnyíráson kívül mást nem csinálnak a kertben, azok ugyanannyit mozognak,
mint egy városi. Én annyival mozgok csak többet, hogy nincs autóm, muszáj vagyok gyalogolni,
amit egyáltalán nem bánok.
Látom, nagy kanállal ettetek a szülinapon! Ínycsiklandóak az ételek. A dédi nagyszerűen néz ki, de
ezt már többször is mondtuk. Lilla boldog. Jó időtök volt szerencsére! Az ölben ülő kisfiúcska
tiszta apja!
Az én kedvenc színem a vöröses narancsos, de ezek a kékek-lilák sincsenek ellenemre. Nagyon
szép képeket készítettél!
Ahogy ígértem, Las Vegas Eiffel-toronnyal:
