ma már harmadszor elkap a nevetés...még ilyet..kezdem az elején...Mesél a szomszédasszonyom, hogy milyen édes a kislányunoka, imád telefonálni neki. s mondja, kicsim le kell tennünk a telefont, mert a mama hajat mosna...mire ő melyiket mama az igazit, vagy a parókát

Ugyanis kemo miatt kellett bővíteni a frizura repertoárt

de hát ilyen a gyerekszáj. Na de beszélgetünk beszélgetünk, mire én hát nem hiszem el, hogy hova tettem a vonalas telefonomat...érts ez alatt a hordozható Thomosat... mire nagy sokára észreveszem hogy a kezemben van, hiszen azon beszélünk nem a mobilon

annyira nevettünk, hogy még a kutyája sem mert beleugatni a telefonba, pedig mindig beleszól a beszélgetésünkbe..

. ezután olvasom Paggy újabb toalettes kalandját..hát folynak a könnyeim
Remélem nem leszek félreérthető..Nagyon sokat voltam én is gipszbe, úgyhogy tudom mivel jár...
Ethan, legénykédnek sikeres műtétet, és villámgyors gyógyulást kívánok.! Azt hiszem szegénynek egy kicsit hosszabb lesz téli szünet. De reméljük, hogy semmi utóhatás és szövődmény nem fog fellépni. Szeretettel öleljük itthonról, Ismeretlenül is..
