Sziasztok!
Alvás megvolt, aránylag a lakás is rendben már, mert csapot, papot itt hagytunk mikor elmentünk a Füvészkertbe.
Kata, szép képet csinál az új telefonod! Amikor fáradt vagyok, vagy a férjem vidéken én is egyszerű, de nagyszerű kajákat szoktam csinálni. A fiam szereti az internetről vett újjitásaim. Nagy ritkán nem jön össze az izvilág, de többségében ismétlős.
Marad a meleg, ahogy nézem, ez az őrült ingadozás remélhetőleg nem kergit meg minket.
Paggy, köszi a városnézést. Szép képeket hoztál. Remélem rendben a telefon kijelzője, sikerrel jártál. Nagyon szép az a palacsintázó és mekkora a választék!! A lépcső nagyon tetszik, ami visz fel az emeletre.
A fiam ma irja a szakdolgozatát, igy rá nem számithattam a Füvészkertbe kimenetellel, a férjemnek adtam be - választási lehetőséget nem hagyva-,hogy ahogy hazaérek irány a képnézés és fényképezkedés, mert én egyedül nem tudom magam, meg a képeket is. Bár volt egy erőtlen kisérlete, hogy miért is nem de nem hagytam magam. Szédültem, meg vannak bizonyos napok, egyre ritkábban szerencsére, mikor egy napra felmegy a vérnyomásom éjszaka 150/ 90 fölé és el akarok pusztulni. Másnap meg piszok gyenge vagyok, na ez volt most. Változókor, én igy szeretlek!
Na, tehát a lényeg, hogy vendégek elinditva, ebéd megéve, Ödön rendberakva, valahogy kinézve, hogy ne látszódjon az agymenés és elindultunk.
Akkor még a férjem nem tudta, hogy a lepkeházba is veszek jegyet, bár a gyógynövényesbe, meg a történelmi rózsakertbe már nem mentünk el, de örülök, hogy ennyire is rá tudtam venni.
A lányok közül is voltak, bár megjegyezte,hogy reméli nem mutatom be mindenkinek.

Nem mintha nem élvezkedne szerintem, de ráhagytam.

Először is a képek:
Volt egy kisfiú, kb 6 év körüli lehetett, aki nem tágitott, fényképezkedni akart velem.

Még a képeket is megnézte, hogy jól sikerültek-e?

A bal alsó nem az enyém, a többi igen



Na és itt a KAKUKKTOJÁS!!
Mindenkinek rá kellett irni a nevét a képre, hogy könnyebb legyen utána a beazonositás.
Én kiirtam a teljes nevem.
Ezen a képen pedig , meg egy másikon csak szignózva volt az aláirás, mint F.Á.
Erre a nagyon lelkes hölgyemény, aki kiválogatta a képeket, mert mint kiderült nem is mindent tett fel, ami felháboritó szerintem, mert hely volt, kinyomtatta alá az én nevemet.
Nem is én lennék, ha nem szólnék a vendégeimnek - ők ott dolgoznak, aznap is kint voltak -, meg az igazgatónak, aki szintén fest, hogy hát itt van egy kis bibi.
Mondták miért nem szedtem le. Hát már csak nem nyúlok hozzá, bár igy utólag esz az avas, miért is nem tettem.
A férjem fogalmazta meg jól: Ha vállalható lett volna számodra, akkor nem szóltál volna. Hát igen. Annyira más, mint amit én festek...., ráadásul én mindent vastag ecsettel csináltam, nem szerettem könnyiteni a munkán a vékony ecsettel.
És lőn a kép:

EZ a másik az enyém, összehasonlitásképp a stilus. Nem ment kiállitásra, mert nem tetszett, meg sem mutattam.

Most beszéltem a " padtársammal " ők nemrég értek haza, egy jó pár képét ki sem tették. Én akkor még jól jártam, nekem mind a 7 kikerült.
Valószinűleg átment a nő rostáján is, nem volt elég a tanáré.

Jöjjenek a workshop munkái
Az enyém aznap egy kivételével nem volt beszámitható, igy oda sem adtam, de ezek nagyon szépek.

