Sziasztok!
Muszáj elújságolnom a legelső mondatomban, hogy a fiam megszerezte a 3. diplomáját, 5,5,4-es eredménnyel.
Szerinte jól szórakozott. Hát én is, mig vártam az eredményre.
Most jön a mesterképzés ebből is, de közben dolgozik, meg ezeregy dolgot csinál.
Gabóci! Hát ezek a szerencsétlen, de szépséges kacsák tényleg sokkal szebbek voltak lábbal. Nem tudta az alkotó megoldani, hogy ismét lába legyen kacsamamának? Még ha oda is kell biggyeszteni a testhez valahogy? Na mindegy, lényeg, hogy elkapták az elvetemültet.
Paggy! Boldog szülinapot a lányodnak!
Rita megválaszolta már az én vegetáriánusságomat .

Nagoyn szeretem a zöldségeket, de a húst egyenlőre nem tudom leadni, viszont ha sokat eszek belőle érzem,hogy na ezt nem kellett volna.
Ebben a hőségben totál megértem, ha otthon maradsz szombaton a kertészkedős napon.
A fiam barátnője elájult a trolin valamelyik nap vizsgára menet. Sajnáltam lszegényt. Kérdezték tőle, hogy hivjanak-e mentőt, de mondta, hogy neki muszáj vizsgázni mennie.
Az ember gyerekeiről annyit, hogy muszáj, hogy saját maguk tapasztalják meg a lükeséget, ha nem hallgatnak a jó szóra. Az enyém is jobban tudja a dolgokat néha, aztán meg jön, hogy anya igazad volt.
Rita, ilyen aprószemű rózsa nálam is az üzlet elé van ültetve. Nem is gondotlam volna, hogy az a fajta, annyira szép a felvétel. Az enyém mély bordó-vörös. Szeretem, mikor egy szál egy csokor, ha levágja az ember. Mondjuk akkor vágom le, ha elnyiltak.
Ha felteszed a receptjeit én biztos, hogy mindig átrágom magam rajta. Nem mindegyik fog tetszeni szerintem, vagy vadnak találom, de örülök neki, hogy élvezettel teszed ezt az életmód váltást.
Mennyi idő is van még a suliból? Mikorra szól a repülőjegy?
Kata! Mamám testvére volt megáldva művészi vénával. Verseket irt - én is régen-. Hogy festett-e azt nem tudom, de nagyon szép volt a kézirása.
Pár éve halt meg 88 évesen. Magának való volt nagyon borzalmas természettel, de én szerettem és azt hiszem ez kölcsönös volt. Beteszem az egyik versét, amit a fiamnak irt, bár nem a legjobb a kép

Ma volt az utolsó kalligráfia és festészet. Épp beszéltük a mellettem ülő lánnyal, aki azért jóval fiatalabb nálam szerintem, hogy venni kellett volna a tanárnak valamit. Nincs a banda annyira együtt, igy elmaradt, de szeptemberben folytatódik és akkor viszont karácsony előtt biztos fel fogom vetni, mert megérdemli.
A Konfúciusz Intézettől kaptunk egy ceruzát és egy ötletes vonalzót az intézet logójával. Apró,kedves figyelmesség.
Megmutattam a képeim és mindet elfogadta a tanár jónak, mondta, hogy kiállitásra valók. nagyon örültem neki.
Ma két képet csináltam, de nem lettek kész, mert ha nem szárad meg akkor csak összefolyik a szin egymásba. Majd itthon befejezem.
A lótuszom a virág viszont kész volt, azt beteszem.

Valamint fogalmazó irást ( fűírást ) gyakoroltunk kalligráfián.
Érdekes volt. Ezt a császári korban a gyorsabb irás alkalmával használták először.
