Szombaton nem sikerült bejutnom a Kináról tartott utibeszámolóra, amit nagyon sajnáltam. Későn érkeztem, mert voltak még a festészeten nálam, nem akartam felállni és otthagyni őket. Utóbb, mondták, miért nem adtam át másnak, de nem szeretem az elkezdett dolgaim háritani másfele, főleg, hogy én invitáltam őket gyakorolni.
A léyneg: vasárnap az Indonéziát bemutató előadáson ott voltam. 50 perc élményben volt részem. Diavetitéssel jöttek át a képek.
Indonézia egy szigetvilág és általában az egymás mellett levő szigeteken sem ugyanaz a népcsoport él ugyanazzal a vallással. Emiatt az épitészet, emberi viselkedés, magatartás az idegenekkel is más.
Van olyan sziget, ahova nem engednek be gépjárműveket, állati meghajtású
járműveket lehet használni, vagy lábbusszal közlekedni, mert a szigetet magát két óra alatt körbe lehet járni. Csend és nyugalom van, még az az igazi érintetlen világ, bár azt mondták valószinűleg nem sokáig.
Láttunk működő vulkánt, aminek a belsejét lehetett látni, felmenni a peremére és lenézni. Érdekes volt, de hogy én nem mertem volna, az is biztos. Aztán másik vulkánt is láttunk, azt már nem olyan közelről, mert nagyon sok mérges gáz jött ki belőle. Ott viszont a helyiek simán megéltek az illegális kén bányászatból. Láttunk képet, ahogy a vékony emberkék közel 100kg-s súlyt cipeltek a vállukon, vagy a hátukon. Ezt a helyi piacon eladták. Ne úgy képzeljétek el, mintha sok kicsi törmeléket szállitottak volna, hanem piszok nagy kődarabokat.
Láttam comodói sárkányokat, vagyis varánuszokat. Az egész nemzeti park bejárat ugy nézett ki, mint az elhagyatott Jurasic Park. Ha azt látta valaki. Nálunk ez is sláger film.
Volt egy csoport és pár helyi alacsony fiatal férfi, aki villás botokkal kisérte őket. Ha támadott volna a sárkány, akkor a fejénél kell megállitani. Na kössz.
Mert ugyanis a nyála annyi baktériumot tartalmaz, hogy az illető menthetetlen egy harapás után. Két ilyen helyen voltak, ahol lehetett látni őket. Azt mondták, hogy amelyik már evett, azt meg lehet közeliteni, akár 1,5 m-re is. Igen, de mondták, hogy azért az állatkának annak ellenére, hogy tele volt a hasa, megfeszültek azért az izmai.
Egy mási k túrán, ahol egy fantasztikus szurdokba mentek az őserdőbe be, szintén kisérőt kaptak. Csodálkoztak is,hogy miért, mert hát kitaposott ösvényen kellett gyalogolni. Az ok: az úton bárhol lehetett cobra. Volt is. Brrrr. a kigyók azok, amiktől rettegek.
Gyönyörű régi palotákat mutattak. Én, aki rabja vagyok Angkor Watnak, csak nyeltem az információt.
Volt amibe császár lakott, de már nem birt hatalommal, volt amibe pedig már senki, de meg lehetett nézni. Amibe még laktak, ott ki voltak állitva régi hord eszközök, használati tárgyak, amik nagyon szépek voltak. Pl. a császári palotában általában olyan épületek voltak, aminek nem volt oldala, csak oszlopok, mert a nagy meleg miatt felesleges volt. Na itt azért elgondolkodtam pl. a hálószobán.
Pl. egy Majom Templomnak nevezett épületnél a majmok ellen fém hálóval védekeztek. Ott is volt kisérő -ezek az úton ajánlkoznak mindig-, aki szintén bottal felfegyverkezve kisérte a három embert nem csak a majmok, hanem mint kiderült repülő rókák ellen. Ez egy denevér fajta, aminek látták, hogy néhány esetben kifeszitették a szárnyait és úgy fényképezkedtek. Barbárság.
Templomoknál, amibe be is lehet menni, adnak hosszú, földig érő anyagot, amit maga köré teker az ember lánya, hogy ne villanjon ki a bokája és kockás anyaggal megköti a derekán. Csini volt.
Tengerparti fürdés: Mivel sok a muszlin vallású, és ők ugye nem pucérkodnak fürdőruhába, igy a mesélő lánya nem mert belemenni a mi stilusú fürdőruhánkban a vizbe. Volt ahol irták,hogy nyugodtan, csak már a faluba nem lehetett bemenni, csak felöltözve.
Ami még megragadott, hogy pl. a taxisok ajánlót kértek a munkájukról, amit be akartak mutatni a főnöküknek. Ugyanigy jártak három lánnyal, akik felajánlották ingyen az idegenvezetésüket egy gyönyörű templomegyüttesnél, mert ők meg az egyetemre akarták bevinni ugyanezt.
Ételekről nem volt szó, pedig arra is kiváncsi lettem volna.
A szállás kulturált, szép volt, ott pl. a tulajdonosoknál megszokott módi, hogy felajánlják a saját kocsijukat, idejüket a kiválasztott uticélig és vissza. Többért, mint egy szervezett út - ők magán úton voltak-, de megéri, mert időt spórolnak meg vele.
a gyönyörű templomoknál sok volt a stúpa, ahova vagy buddhákat tettek belülre, vagy pedig valami szent ember körmét, haját, bármilyét és e köré épült a boritás.
Hát ennyi jutott hirtelen eszembe.
Gabóci ,köszönöm a képeket. 
nagyon aranyosak, és otthonos minden értelemben. 
És a 2 napraforgós kép gyönyörűűűűűű.Főleg a második!!!!Megyek keresek Pannának valami virtuális köszöntőt.
