Amikor a fiamnak választottuk a neveket, akkor úgy mentem bele a Zoltánba, hogy nem lesz Zolika, mert feláll a szőröm tőle. Ugyanis felettünka társasházban a fiút állandóan Zolikázták. Egy léhűtő volt már akkor is...
Ennek a Zoltánozásnak az lett az eredménye, hogy az ovodában az én gyreekem kikérte magának három évesen, hogy ő nem Zolika, hanem Jojtány. Igy tudta még akkor kimondani a nevét.
Általánosban meg nyolcadikig a legkisebb volt - most meg egy fejjel nagyobb, mint én- ott legtöbben Zolikázták.
Nemrég volt 10 éves osztálytalálkozójuk és mondja nekem, hogy anya, képzeld, senki sem Zolikázott. Biztos hatással volt rájuk, hogy mi mindennel foglalkozok egyszerre.
Az én esetemben meg nagyon érdekes, hogy kb. két ember becéz Ágicának. Szeretem. Viszont van egy jóember, akinek a szájából ha meghallom a nevem, mint Ági, akkor kifutnék a világból. A férjem szokott Ágikázni, de akkor valami bűnt követtem el, vagy valamit akar, vagy épp nem azt modnja, hogy : nejem, amitől megvillan a szemem.
Jó hosszú volt,bocsánat.Szondi Lipőt ezzel a témával foglalkozott 
Ez a tortilla már pirítás nélkül is bejött, de így meg...
Sok a lemaradásom, ezért az előzményeket csak átolvasni is sokáig tartott. Az az igazság, hogy volt egy bejegyzésem Paggy mozgást ábrázoló szobrai után, tettem fel képeket is, de elszállt, a kedvemmel együtt. Ritkán jövök, mert minden szabad percemben feliratozok. Közben délelőtt vásárlás, főzés, takarítás, így csak a délután és este van időm, amikor nem a lányoméknál vagy moziba , vagy koncerten, vagy sétálni vagyok, mert a szememet pihentetni kell. Nem filmet vagy sorozatot, hanem variety show-kat nézek.
Kiborító ez az instabil állapot. Neked is kijárna már egy kis nyugalom.