Sziasztok!
Először felteszem a képeim, utána nézelődök.
Nagyban lefoglalom magam, igy estére hulla fáradtan kerülök ágyba, gondolkodás nélkül elalszom. Eddig működött.
Most hogy vége a szőnyeg takaritásának, jönnek az ajtók, meg a szekrények, végre rendezem a dolgaim, ami eddig elmaradt, remélem utána is találok elfoglaltságot. Nagyon üres a ház, borzalmasan. A férjemnek minden napra van pár utalása, pl. az aknatetőt a helyére rakja, hiába öntjük még bele a szőnyegmosás vizét. Mindig vigyáztunk erre, nehogy Ödön beleessen. Borotválkozásnál bejelenti pl. hogy megy szőrt leszedni. Nem borotválkozni, mert Ödön azonnal tudja, és bújik be a szobámba a számitógép asztal alá. Lázmérőhöz most hozott a gyógyszertárból alkoholt, mert a múltkor benzint vett. Még jó, hogy észrevettem. Nem kell már, de vett.
Úgyhogy igy telik az életünk. Eszembe jut még mindig a nagy szeme, fehér körvonallal belül, ami szinte világitott. Úgy tudott nézni, mint egy bernáthegyi. A tulipánfa alatt még mindig nincs levél, valahogy kikerüli a hullás azt a részt, ahol egész nap feküdt a pléden, mig nem mentünk a dokihoz. Na, nem irok többet...
Szőnyegmosás vállalunk. 3,8 atmoszféra nyomással, fertőtlenitéssel, napon száritással.

A hintaágytól kezdve mindenhol szőnyeg száradt.

Tegnap az Agórában, ahova járok festészetre , nyilt napra voltam hivatalos tűzzománcot késziteni. A festészeti padtársam magas szinten műveli, szerettem volna a pesti Konfúciusz Intézet által meghirdetett pályázati munkáját megnézni. Első hely egy kinai út. Nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön.
tehát elmentünk , leültettek bennünket és nekiálltunk tűzzománc medált csinálni a fiammal.

féloldalasan áll a kép, de nincs erőm megforditani. Ez egy kis állvány, amire rámegy a kész mű és irány a kemencébe.

Először meg kellett dörzspapirral csiszolni a réz lemezkét, kifúrta a tanár és lehetett rárakni a réteget, amire majd a gyöngyök kerültek.
Hááát... Totál tanácstalan voltam, mert nálam úgy működnek a dolgok,hogy látom előre amit csinálok. Nem merülök ebbe bele, aki érez ilyet, az tudja miről beszélek. A lényeg, halvány lila fogalmam sem volt mit csinálok.

Szinelmélet? Sehova nem tudtam tenni a tudásom.
Elkezdtem pakolgatni, a fiam is dolgozott közben bőszen.
Jöjjö n a kemence:

A kész mű. Hááát....

A végén dörzskővel kellett a sorját leszedni , vagyis a kiálló szúrós izéket.
Sokféle technika létezik, nekem picit ilyesztően sok amiatt, mert tényleg nem látom mi sül ki belőle. Főleg, hogy a kemencében is módosul.
a kész medál

a hátulja

Az viszont nagyon pozitiv volt az egész ottlétben, hogy Marcsi is bent volt és pár mondat erejéig találkozhattunk!
Jó volt látni megint!
Aminek nagyon örülök, hogy most Ödön kapcsán derül ki, vannak még nagyszivű érző jó barátok, ismerősök. Sokan kérdezik, bátoritanak, jó szóval vigasztalnak. Jól esik nagyon.
Marcsi sem mulasztotta el élőben megtenni ezt! Puszi és köszönet!
Ma az egyik vendégem fiát hivtam, akitől vesszük az akácmézet. Tőle is jól esett, pedig nem közeli ismerős és nem mondtam neki mi történt. Kicsi ez a Szeged.
Más:
Ma halászlé fesztivál v olt Szegeden. A festészeti padtársam is kiment, nem akartam egyedül, de a fiam megigérte jön velem.
Kár lett volna kihagyni. Isteni finom hallevest ettünk. Bográcsba csinálták a kinai fiatalok.
Piros szinű volt, de igazán nem volt olyan sűrű alapleve, mint a szegedi halászlének, a halszeletek is mintha valahogy elő lettek volna kezelve. Fényes és csúszós volt. Valószinűleg kinai kel volt benne a fehér része nélkül. Piszok csipős volt forrón, aztán ahogy hűlt csökkent az is. Érződött rajta a kinai fűszer, de nem dominált annyira, hogy kellemetlen legyen a hal mellett., vagyis hogy elvegye a hal izét. Nagyon jó volt az összhatás.
Egy merőkanállal és egy szelet kenyérrel - én normál esetben nem eszek mellé-, totál tele lett a hasunk.
Közben a padtársamtól kaptam kölcsönbe egy fél adagot fényképezésre, mert az enyém már nagyon fogytán volt, mire észbekaptam, hogy hol marad a kép a lányoknak!


Na és most jön, hogy elment az eszem:
Beiratkoztam egy ingyenes két hetes kinai nyelvi kurzusra, amit kinai egyetemista tanár leányzó fog tartani, aki magyarul semmit nem tud, angolul is csak kicsit. Ott vihorásztunk, hogy kb. a mi angol tudásunk is elég lesz hozzá, de majd kézzel, lábbal mutogatunk.
Hogy ebből mi fog kisülni.....

Hétfőn kezdődik este hatkor.
Vasárnap jön apu ismét Szegedre, mert pénteken hiába jött a megbeszélt időben a klinikára, nem volt ágy, igy hazaküldték, jöjjön vasárnap.
Szerdán kezdődik a festészet, akkor is utána rohanás kinai órára, valamint pénteken. Következő héten ugyanez festészet nélkül.
Mindezek után az ember eldöntheti akar - e tovább normális tanfolyamon tanulni és vizsgázni belőle. He-he, na erre kiváncsi leszek.
A szuper kalligráfia tanárunk azt mondta, hogy van egy idő - 20 egynéhány év-, ami után ha elkezdi az ember a tanulást, borzalmasan nehezen megy.