Először jöttek a tervek a táplálkozásra vonatkozóan, majd kicsit később a mozgásra vonatkozóan, miközben
a fejemben megingathatatlanul, megkérdőjelezhetetlenül hiszek benne, hogy hosszú, egészséges életem lesz
a családtagjaim és a magam örömére. Természetesen amit most leírok, az az én verzióm a hosszú, egészséges
idős korra vonatkozóan, nincs nálam a bölcsek köve. Amit nagyon fontosnak tartok, az a hit, és a kimondott
szó ereje. Imádom az agykontroll módszert, amikor megjelent a könyv azonnal megvettem. Lehettem vagy
15 éves. Elolvastam, és rájöttem, hogy én hasonló módon próbálok kiegyensúlyozott és optimista maradni a
gyerekkori traumáimat ellensúlyozandó.
Pár dolog:
Soha nem beszélek betegségről, fájdalomról. Ha van is, akkor is úgy teszek, mintha nem lenne. Elmúlik magától.
Nem csinálok belőle nagy ügyet. Ha mégis kell vele foglalkoznom, akkor sem megyek orvoshoz, azt gondolom
és közben akarom is érezni, hogy napról, napra jobban vagyok. Gyógyszert nem szedek, nincs is itthon egy
darab se. Nem előlegezem meg magamnak a bajt. Ezzel is azt fejezem ki, hogy nálam minden rendben van.
Egy tipikus női táskában mindig van fájdalomcsillapító vagy ilyesmi, nálam ez elképzelhetetlen, mert nincs
szükségem rá. Ha lenne, akkor sincs és kész. Nem adom meg magamnak az esélyt, hogy gyógyszerért kelljen
nyúlnom. Ezt tudja az agyam és a szervezetem is, ezért nem is fárasztja magát azzal, hogy fájdalmat bocsásson
ki, mert tudja, hogy úgysem foglalkozom vele, és gyógyszert sem kap a csillapításhoz. Tavaly, életemben először
elkaptam valamilyen vírust, ami fulladozós köhögőrohamokkal járt. Egy napig lázas voltam, egy napig hőemelkedésem
volt. Nem volt itthon lázcsillapítóm, átmentem a szomszédasszonyomhoz, akinél szintén nem volt, mert ő sem
szed gyógyszert. Aztán nagy nehezen talált a férje gyógyszerei között (négy éve halt meg Feri) két szemet, azt
adta ide. Ha nem lett volna 38,8 a lázam, nem vettem volna be, így viszont bevettem egyet, és mivel tudtam,
hogy már csak egy tablettám maradt, azt a parancsot adtam magamnak, hogy ennek a két tablettának elégnek kell
lennie. Elég is volt. Hőemelkedésre nem szedtem semmit, azzal küzdjön meg a szervezetem.
Egy évben egyszer szoktak nálam vérnyomást mérni a munkaalkalmassági vizsgálaton. Két éve 150/80-t mértek.
Azóta az agykontrollt használva, két-három naponta az én kis képzeletbeli Szuper Márióimmal megnézetem a
vérnyomásomat. Ez úgy történik, hogy behunyom a szemem (nem muszáj alfa állapotba kerülni, elég, ha csend
van, és a belső szemeinkkel látjuk, hogy mi történik) és megkérem a két kis apróka segítőmet, hogy mérjék
meg a vérnyomásomat. Látom magam előtt, ahogy a karomra teszik azt a tépőzáras akármit, majd benyomnak
egy gombot, és ez az akármi elkezd felfújódni. Érzem a kellemetlen szorítását, majd azt is, amikor elkezd
leereszteni. Majd meglátom a kisemberkéim boldog arcát, és hallom, ahogy felkiáltanak: "Tökéletes a vérnyomásod!
120/80!" Ekkor széles vigyorra húzódik a szám (a valóságban is!) és kérem, hogy mutassák meg a kijelzőt.
Felém fordítják, és szép lassan végigpásztázok a szememmel rajta. A kijelző fekete, a számok pedig pirosak.
Minden egyes számot alaposan megnézek, és olyannak látok, amilyenek a digitális számok szoktak lenni. Pl. az
egyes, az két egymás alatt lévő piros vonalka... stb. A számmal továbbra is vigyorgok, és miközben teszem be
a tudatomba a számokat, hatalmas örömöt érzek afelett, hogy tökéletes a vérnyomásom. Ilyenkor az agyam
összekapcsolja a vérnyomás, a 120/80, és a hatalmas öröm fogalmát és érzetét, és valósággá teszi nekem.
Tavaly 120/80 volt a vérnyomásom, az idén 120/60. Nyugodt vagyok afelől, hogy ha a két tényleges mérés közt
is méregetnék a vérnyomásomat, akkor is jó lenne. Ha nem, az sem gond, nem tudok róla, ezért nem alakul ki
bennem betegségtudat, és félelem, hogy valami nem jól működik bennem. Én abban a tudatban vagyok, hogy
szuper egészséges vagyok.
Évek óta van egy rituálém, amit minden reggel, mint egy mantrát elismételgetek, miközben vigyorgok és öröm
és boldogság járja át a szívemet-testemet-lelkemet. magunkban is lehet mondani, de még jobb, ha hangosan ki
is mondjuk. "Napról napra egyre jobban és jobban vagyok. Úgy élem az életem, hogy másnak is jó legyen. Uram,
legyen meg a te akaratod." Ezt az agykontrollból vettem át. Egy ideig csak az első mondat létezett, aztán hozzá
került a második, amivel azt akarják kifejezni, hogy úgy éljünk, hogy nem ártunk másoknak. De mivel az agykontrollban
nem mondanak ki és nem gondolnak semmilyen negatív dologra, ezért a "Nem ártok másoknak." helyett, az
"Úgy élem az életem, hogy másoknak is jó legyen."-t használják. A harmadik mondat pár éve került bele a mantrába.
Az új medicina vagy germán medicina, a következő mondatot használja: "Világomban minden rendben van."
Én ezt is hozzáteszem a fenti háromhoz.
Az agykontroll szerint, nagyon kell vigyázni, hogy mit ejtünk ki a szánkon. Ha túl sokszor mondjuk, hogy "az agyamra
megy", rá is fog menni, agydaganat formájában. Ha minden hibázásunk után azt mondjuk, hogy "jaj, de hülye
vagyok", az is leszek. A szomszédom, Feri, hererákban halt meg. Margitka mondta utána, hogy ha valami felidegesítette,
azt hajtogatta, hogy "a tököm tele van vele". Ez lett a veszte. Az is káros, ha nem magunknak, hanem másnak
mondunk goromba dolgokat, vagy ítélkezünk: "de nagy a segge", "de ronda", "dögöljön meg". Ezekkel a szavakkal,
mondatokkal ugyanis nem érjük el a másikat, csak magunknak ártunk vele, épp úgy, mintha magunknak mondtuk
volna.
De semmi baj, sincs, ha mégis kicsúszik a szánkon egy-egy csúnya megjegyzés, pár másodpercen belül még képesek
vagyunk törölni, a hangosan kimondott: "Törölj!"-el. Dr. Demján Lászlónak - az agykontroll hazai meghonosítójának -
az unokaöccse mondta, hogy kisgyerekként nem tudta, hogy a szülei miért mondják gyakran, hogy "Törölj! Törölj!".
Aztán később megtudta, ma már ő is oktat.
A 38 évem alatt háromszor voltam táppénzen magam miatt. A veszélyeztetett terhességem alatti két hosszabb táppénzt
most nem számolom ide. Háziorvos sem látott évek óta. Szóval nálam jól működik ez a módszer, de én mélységesen
hiszek benne, és abban is hogy minden porcikámban egészséges vagyok. Ha nem így van, sincs baj, mert nem tudok
róla, tehát továbbra is azt hiszem, hogy egészséges vagyok.

A lényeg, hogy ne alakuljon ki a betegségtudat, mert
az eluralkodik az ember felett, és kis bajból is nagyot csinál. Ha bekerül az egészségügybe, az orvosok is gondoskodnak
erről.
Tegnap elkezdtem futni (na, jó, kocogni

). A volt férjemmel kokettáltam. Ő tavaly rendszeresen járt futni a közeli
város sportpályájára, és véletlenül meghallottam, hogy újra akarja kezdeni. Megbeszéltük, hogy amikor ő megy, engem
is elvisz. Nekem busszal nagyon nehézkes lenne eljárni. Csak pár busz jön fel a faluba, és a sportpálya is a város szélén
van, nagyon messze a buszmegállótól.
Lehet, hogy már írtam, de leszedtem egy videót, ahol száz éven felülieknek rendeztek futóversenyt. Minden nap megnézem,
ha elfelejteném, akkor elég ha rágondolok, amit ott látni. Elterveztem, hogy én is fogok tudni futni 100 évesen.
Cseles vagyok, ezzel azt is megfogalmaztam, hogy 100 évesen élni fogok. Ezt a versenyt minden évben megrendezik
Amerikában és csak 100+-ok vehetnek rajta részt. A férfiaknál a győztes 100 éves volt, a nőknél 102. Világcsúcsot
futottak egyébként. A néni egy másik videóban elmondja, hogy száz évesen kezdett futni.

Én meg 57 évesen. De
én nem vagyok olyan tehetséges, mint ő, nekem több idő kell a világcsúcshoz.
Ezzel egy időben az is eszembe jutott, hogy ha 100 évesen élni (és futni) fogok

, akkor az életemnek majdnem a
fele hátra van még! Ezt a rengeteg évet pedig kíváló minőségben szeretném eltölteni, hogy ne terhére, hanem
hasznára legyek a családomnak. Így vissza is kanyarodtam a kilométeres hsz.-m elején írtakhoz.
Az én receptem, a rövid és hosszabb távú tervek, a pozitív hozzáállás, az optimista gondolkodás, az egészséges táplálkozás.
Ez utóbbiról mindenki mást gondol. Nem baj, az a lényeg, hogy higgyen benne, hogy ahogy ő csinálja, az a legjobb a szervezetének.
Ui.: Nem térítő szándékkal írtam, amit írtam. Ezek az én hitem szerint való tervek, elképzelések, cselekedetek.
Én hiszek bennük, ezért nálam működnek.
