Elthan! Köszönöm! Augusztusban volt az esküvő, csak a hivatalos fotók lettek ilyen későn készen. Jó mozizást!
Ági! Jó, hogy írtad, az Örömhírekbe betett Kata-féle videót! Nagyon megható volt, én is végigkönnyeztem.
Sok-sok gyerekkel nézetném meg érzékenyítés végett. Biztosan könnyebben menne a mássággal szembeni
elfogadás. Ez a mai világban hiánycikk.
Akkor van szaga a fermentált cuccoknak, amikor az első lé megjelenik alattuk, addig semmi. A natúr, csak
sóban eltett káposztának enyhén jellegzetes savanyú káposzta szaga volt, de csak akkor lehetett érezni, ha
az üveg közelében álltam. A negyedik napon felbontottam, utána már semmi szagot nem eresztett a hűtőben.
A többieknek nagyon fincsi rá jellemző savanyúság illata van, de csak addig, amíg a lé folyik belőlük. Utána
csak akkor érzem, ha nagyon közel hajolok az üveghez. Felbontás után mintha megszűnnének az illatok. Csak
akkor érezni, ha a megbontott üvegbe szagol az ember.
Fantasztikusan néz ki a tortád! És a díszítés....!!!! Én is imádtam így lecsorgatni a csokit az oldalán.
Nálam is mumus volt a piskóta fiatalabb koromban. Az egyik idősebb kolléganőm a vizes piskótát akarta
megtanítani nekem, mert ő abban nagyon profi volt, de soha nem sikerült úgy, ahogy neki. Abba is hagytam
a kísérletezést. Aztán egyszer egy "Fakanál" nevű szakácsújságban rátaláltam arra a receptre, ami elsőre
fantasztikusan sikerült. Ma már nem sütök, de a receptet ide teszem: ahány tojás, annyiszor 2,5 dkg liszt
és cukor+sütőpor. A cukor felét a tojássárgákkal, a másik felét a fehérjékkel kevertem jó habosra, majd
egymáshoz öntöttem őket, és a lisztet beleszitálva, óvatosan összekevertem az elegyet. Ha kakaós lapokat
akartam, akkor annyi lisztet ki kellett venni amennyi a kakaópor súlya. A kakaót egy olajban kellett
csomómentesre kikeverni, a habos masszához csurgatni, és úgy összekeverni. Így soha nem voltak benne
kakaó csomócskák. Az olaj egyáltalán nem érződött a végterméken.
Ha egy tortához három lap kellett, akkor három adagban sütöttem ki őket, és fejjel lefelé borítva hagytam
kihűlni egy konyharuhán. Így a keletkező puklik, egyenetlenségek szépen elmúltak, és mire kihűlt a lap,
mindenütt egyforma vastag volt.
Ramos fontossága teljes tudatában ül a szőnyegen. Sokat segíthetett
Mondom én, hogy híresség leszel! Megnéztem a videót. Ami elsőként feltűnt, hogy a csoport minden tagja
mennyire koncentrál amikor az ecset a kezében van, és mennyire mosolyog, amikor beszél a festészetről.
Ez mindent kifejez. Én is el tudom képzelni, hogy megszűnik a külvilág, amikor elkezditek a festést.
Nem lehet könnyű nyilatkozni úgy, hogy tudod, sokan fogják látni. Én még soha nem próbáltam, de ismerve
magam, nagyon zavarban lennék. Te viszont olyan nyugodtnak tűnsz ebben a helyzetben is. Gratulálok!
Paggy! Nagyon szépek voltak a családra, családi melegre, egymás odafigyelésére vonatkozó gondolataid.
Falun talán még jobban odafigyelnek egymásra az emberek, egy ilyen picikébe, mint az enyém biztos, hogy
így van. Augusztusban történt, hogy egy későn született hatéves kislánynak meghalt az apukája, de mire
az anyukája elintézte az árvaellátást, két nap múlva ő is meghalt. Azonnal volt három ember, a környezetéből,
aki magához vette volna. Szerencsére itt él a faluban az egyik nagynéni, aki a hivatalos gyámja lett. Minden
reggel találkozunk. Ők akkor indulnak az óvodába, amikor én úton vagyok a buszmegálló felé. A kislány kis
vidám, boldog, látszik rajta, hogy jó kezekben van. Egy ilyen pici helyen azonnal kiderülne, ha nem jól bánnának
vele.
Mindig én fotózok, azért nincsenek képek rólam. De nem is szeretem magam visszalátni. Kevés olyan fotó van,
amin nem érzem idegennek magam.
Én a videókat megnéztem, de a hosszú leírásokat nincs türelmem elolvasni. De ez ne legyen gond. Én is
tudom, hogy az én "marhaságaim" se sok mindenkit érdekelnek, de nekem most a vegánság mellett ez az új
szenvedélyem, ezt tudom megmutatni. Illetve a lányom által küldött fotókkal tudok még előállni. A londoniakat
még ki se tettem...
A vékonybél dolgokon segít a fermentált étel, azért, mert jó bacikkal látja el a tápcsatornát, és elősegíti a gyomorsav
termelődését, ami nagyon fontos az emésztés szempontjából. Korunk betegsége, az áteresztő bél, és a gyér
gyomorsav termelődés. Rengeteg betegségnek ez az alapja. A fermentálás során ráadásul előemésztődik az étel,
ami szintén nagy könnyebbség a gyomornak. De semmi esetre sem szeretnélek rábeszélni.
Olvasom Ágit is, Katát is, hogy rosszul létet okoz nála is ez meg az. Szerencsésnek érzem magam, hogy nekem
még soha, de soha nem fájtak a "belsőségeim". A vasszöget is megehetném.
Akkor az a két barna paradicsom válasz a kérdésemre, hogy érnek-e még be paradicsomok? Hát ez fantasztikus!
A csajos egérkéd, hogy beolvad a virágmagok közé!
Most olvasom, hogy frissen szedted őket! De jó!!!!
Kata! Nálunk két napja bejött a hideg. Nincsenek nagy mínuszok, de ahhoz képest, ami előtte volt, jelentősnek
tűnik a lehűlés. Jobban fogy a tűzifám is. Szél egyáltalán nincs, de nem is emlékszem rá, hogy mikor fújt utoljára.
Nagyon régen, talán ősszel vagy nyáron... Viszont az sok eső hatására az ünnepek alatt újra kiöntött Sajó. De jó,
hogy a szünet miatt ez most nem érint engem.
Visszajöttem: adtam a madárkáimnak enni, és bizony, most fúj a szél. Nem nagyon, de fújdogál.
Most olvasom, hogy a szomszéddal kölcsönösen segítitek egymást. Nagyszerű dolog! Mi is így vagyunk Margitkával
olyannyira, hogy ha futár hoz nekem valamit, nála teszi le. Volt, hogy nyári szünet volt, itthon voltam, de ő
automatikusan a szomszédba csöngetett be. Évek óta tudják, a postás is, hogy mindent nála lehet hagyni, ha én
nem vagyok itthon. Az ajánlott leveleimet, vagy régebben pénzt is átvett helyettem. Ha Angliában vagyok, adok
neki egy lakáskulcsot is, biztos, ami biztos.
Gyógyulj meg minél hamarabb!
-
.
