Paggy, szóval akkor dobjam el a korábban már kiválasztott síkidomokat? Jó lenne összegyűjtve látni,
milyen tulajdonságokat gyűjtöttünk össze. Mindegy, választok a magaméi közül, és visszamegyek a
síkidomokhoz, meg a színekhez, és a vonalrajzhoz.
Optimista: 8-as síkidom, 9-es szín (narancssárga)
Életvidám: 13-as síkidom, 10-es szín (sárga)
A C ábrát választom még hozzájuk
Biztosan klassz lesz a séta. Már az megérte, hogy együtt lesztek a gyerekekkel. Nagyon-nagyon drukkolok
Fruzsinak és neked!
Ildikó, jó helyen, jó időben hagytad el a telefonodat. Forgalmasabb helyen lehet, hogy már lába kélt
volna.
Angliában a pláza pelenkacserélő szobájában hagytam ott a telcsimet. A parkolóban jutott eszembe.
Szaladtunk vissza, emlékeztem rá, hogy egy fiatal pár ment be utánunk a kisbabájával. A férfi nagyon
megörült, amikor meglátott. Épp a biztonsági őrnek akarta átadni a telefont, és magyarázta, hogy hogy
néztünk ki. Nagyon megköszöntük nekik.
Ági, a dzseki kicsit szebb attól, amilyennek a fotókon látszik. A képeken se a színe, se a formája nem
mutatkozik meg igazán. Felvéve jobb, és ami a lényeg, hogy nagyon jó benne lenni. Puha, meleg a bélése
és könnyű. Van hosszabb meleg kabátom, de ez lesz a jobb, ha csak gyalogolni akarok.
A legnehezebb dolog jó cipőt venni a gyerek lábára. Rengeteget kell megnézni és felpróbálni ahhoz, hogy
egy bejöjjön. A rózsaszín cipője nagyon bevált, de abból csak három méret létezett. Mind a hármat
megvettük. A fehér edzőcipő is klassz, abból is kapott másodikat is. Mivel a lányom is és én is kényes
lábúak vagyunk (alig volt olyan cipőnk, ami nem azzal kezdte, hogy jól feltörte a lábunkat), nagyon figyelünk
Lilyke lábára is. Például, amikor a nagy melegben először adtuk rá a szandált zokni nélkül időnként levettük
a lábáról, hogy megnézzük, nem kezdte-e ki valahol. Kikezdte, úgyhogy adtunk rá zoknit, és feladtuk rá
a rózsaszín cipőjét. Ha új cipő volt rajta mindig vittünk pótcipőt, ha tudtuk, hogy sokat lesz talpon.
Hazaérve az volt az első, hogy a cipő után levettük a zokniját is, és megnéztük, hogy hol van piros bevágódás
a bőrén. Ebből tudtuk meg például, hogy a szandált lazábbra kell majd tépőzárazni. Nagyon kell vigyázni a
méretváltásnál, ha nem akarjuk, hogy állandóan elessen. Meg kell szoknia, hogy hogyan lépkedjen a kicsit
nagyobb cipőben. Ezért az újakat otthon sokszor a lábára adtuk, mielőtt kivittük volna benne. A második
fehér edzőcipőjében ennek ellenére is sokat esett, úgyhogy levettük róla, és újra csak otthon hordta,
amíg meg nem szokta a megváltozott méretet.
Ami még nehéz, és a maga kárán tanulja meg az ember, hogy jó babakocsit és gyerekülést válasszon. Mindkettőből
kellett venni egy másodikat is, és az lett az igazán kényelmes a gyereknek.
Jót nevettem a vicceden. Az "egyszer élünkről" jutott eszembe ez a régi vicc: Beiratkoztam egy reinkarnációs
tanfolyamra. Kicsit drága volt, de hát egyszer élünk.
