Folyt köv.
Ha arra gondolok, hogy értelmiségi családba is születhettem volna! Évekre lett volna szükség ahhoz, hogy megszabaduljak a tőlük kapott eszméktől, és olyannak lássam a dolgokat, amilyenek a valóságban, akkor pedig biztos, hogy nem tettem volna szert ekkora kézügyességre” – írja később Renoir.
A gépesítés miatt azonban a manufaktúra bezárt, ezután alkalmi munkákból élt, misszionáriusok számára festett képeket, legyezőket dekorált. 1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait,
Végül 1862-ben Renoir pass belépett az „École des Beaux arts”-ba, és ezzel egyidejűleg az egyik független stúdióba, ahol Charles Gleyre, az École des Beaux arts professzora tanította. Ez az esemény új fejezetet nyitott a művész életében. Gleyre műterme a bal parton volt, Renoir pedig a közelben kapott szállást, így Párizs egy újabb szeglete az övé lett. Ennek az időszaknak a második, talán első nagy eseménye Renoirbanélete az volt, hogy Gleyre műtermében találkozott azokkal, akik a legjobb barátai lettek napjai hátralévő részében, és megosztották a művészetről alkotott elképzeléseit.
Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-jal és Claude Monet-val. Sokszor még festékre sem volt pénze, hiába állított ki a Szalonon, vevőt nem talált képeire, hosszú évekig csak küszködött, még állandó lakcíme sem
A 18. századi mesterek munkái ébresztették fel a „Rózsa” festmény szerzőjében az élénk színek és a diszkrét vonalak iránti szeretetet. Hamarosan Auguste rájött, hogy ambíciói szűkösek az utánzó munka keretei között. 1862-ben belépett a Képzőművészeti Iskolába. Mentora Marc Gabriel Charles Glair svájci művész volt, aki festményei megalkotásakor ragaszkodik a rajz akadémiai hagyományához.
E hagyomány szerint a művek kizárólag történelmi vagy mitológiai indíttatásból születnek, a vizuális palettán csak a sötét színek érvényesülnek. A Szalon zsűrije olyan vásznakat vitt el az éves hivatalos kiállításra, amely lehetővé tette a kezdő festők nyilatkozását. Renoir akadémiai tanulmányai alatt puccs volt készülőben Franciaország művészeti világában.
A barbizoni festőiskola művészei egyre gyakrabban ábrázolták vásznaikon a mindennapi élet jelenségeit a fény-árnyék játékával. A kiváló realista Gustave Courbet is nyilvánosan kijelentette, hogy a festő feladata a valóság megjelenítése, nem pedig az idealizált jelenetek akadémikus stílusban. Renoir, akárcsak diáktársai, Claude Monet és Alfred Sisley, tudott a levegőben uralkodó forradalmi érzelmekről.
Egyszer az elvtársak, hogy jelezzék álláspontjukat, az órákon, Gleyer engedélye nélkül, kimentek az utcára, és elkezdtek rajzolni a szabadba mindent, ami körülvette őket. Mindenekelőtt a fontainebleau-i erdőbe érkeztek feltörekvő művészek. Ez a hely 20 éve ihlette az impresszionistákat remekművek festésére.
Jules Le Cœur festő a fontainebleau-i erdőben 1866 /Sao Paulo Művészéti Múzéum/
Renoir mozgalmainak földrajzi hatóköre akkoriban nem volt különösebben nagy – nem volt pénze messzire utazni –, de elég vonzó motívumok voltak Párizs környékén . Annál is inkább, mert rajtuk alakult ki a Barbizon iskola, és Renoir és barátai annak közvetlen utódjának érezték magukat tájfestőként. A fontainebleau-i erdő kimeríthetetlen tárggyal szolgált.
Néha Chailly-en-Bière faluban laktak
, a Mère Anthony által vezetett fogadóban. 1866 körül Renoir ugyanezt a fogadót ábrázolta az Anthony anya fogadójában című feltűnő festményen . A jelenet Renoiregy nagy, körülbelül két méter magas vásznon újraalkották, nem találták fel. Így volt ez, amikor mindannyian összegyűltek a Marlotte-ban.
Az élet tökéletlen, mindennapi jelenetét ábrázoló vászon a festészet akadémikus hagyományát .ÉNOI.É elutasító jelképévé vált.
National Muséum in Stockholm
A festmény felépítése azonban figyelemre méltó: a cselédlány és az ülő úriember egyaránt a néző felé néző és a vászon függőleges szélén levágott figurái, valamint a szinte félkörben elhelyezkedő figurák csoportja keltik az érzést. egy valós térről.
Renoir munkásságát kutató kutatók úgy vélik, hogy Le Coeur, és nem Sisley áll az Anthony anya fogadójában . A Le Coeurnek köszönhetően
Renoir portrékért kezdett megbízást kapni, és ez lett később a fő bevételi forrása.
És ami a legfontosabb, nem Le Coeur közvetett közreműködése nélkül, Renoir megszerezte első múzsáját. Le Coeur kisasszonyának, egy Lise Tréhot nevű lánynak a nővére Renoir lett.barátnője. Lise 1865 és 1872 között nem csak pózolt Renoirnak.
Ő lett a renoire-i világ első modellje, akit a művész alkotni kezdett.
LISÉ:ŐL HOLNAP
Jöjjénék a baátok:
Alf,éd sisly po.t.éja
Alfd Sisléy:
Sisley egy Párizsban élő gazdag angol üzletember – selyemkereskedő – gyermekeként született. Édesanyja igen művelt asszony volt, különösen zenei téren.
Iskoláinak elvégzése után apja Londonba küldte, hogy javítson angolnyelv-ismeretén és üzleti tapasztalatokat szerezzen. Ő azonban inkább a művészetek iránt érdeklődött, és Londonban is múzeumokba járt, hogy John Constable és William Turner munkásságát tanulmányozza.
Négy év után, 1862-ben visszatért Párizsba és Marc-Charles-Gabriel Gleyre svájci festő műtermében folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett Frédéric Bazille, Claude Monet, és Pierre-Auguste Renoir festőkkel. Hamarosan együtt festettek tájképeket szabadtéren en plein air, hogy meg tudják ragadni a napfény játékát. Ez az akkor újszerű megközelítés nagyban eltért a közönség által megszokottól, ezért Sisley és barátai nehezen találtak lehetőséget műveik kiállítására, még kevésbé eladására. Sisley apja támogatása révén, barátaitól eltérően, egyelőre anyagilag független volt.
Korai művei elkallódtak. Első ismert művét, a „Fasor egy kisváros mellett” című képet, valószínűleg 1864 körül készítette. Ebből a korból származó tájképein komor, sötét színeket, barnákat, sápadt kékeket és zöldeket használt. Leginkább Marly és Saint-Cloud környékén dolgozott.
Claude Monet
árizsban született, 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt.
1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-jén Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856–1857-ben találkozott Eugéne Boudinnel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára és a plein air technikára.
1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után, Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz.
A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval.
1861-ben Algériában sorkatonai szolgálatot kezdett, de hamarosan hastífuszt kapott, és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoirral, Frédéric Bazille-jal és Alfred Sisley-vel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal – kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté.
Claude Monet (Az olvasó)
Camillé Monét/Marmottan Monet Múzeum Párizsban/
Mégégy hi.és ba.át:
Frédéric Bazille festménye festőállványánál/Musée d'Orsay Párizsban/
Paggy
