Kedves Gabi! Kitöröltem a képes beszámolód közé beszúrt hsz.-mat, és idetettem,
ahogy ígértem: Gabi! Látom, még lesz folytatás, ezért csak keveset írok, sőt ezt a hozzászólást
majd kitörlöm, és beteszem az utolsó képeid alá, ha már végeztél.
Annyit akartam csak írni, hogy már megértem, hogy miért lehetett kedvelni az én
angliai fotóimat, és a hozzájuk fűzött írásaimat. Te utaztál, de én is részese vagyok.
Látom a képeidet, olvasom, amit hozzájuk írtál, közöm van az utazásodhoz.
Jó érzés nagyon!"

Azóta már végignézegettem a képeket, és mondhatom, nagyon élveztem! Olyan jól
esett lapozgatni közöttük, mint amikor a lányom küld fotókat arról, hogy merre
járnak éppen. Ott is az az érzésem van, hogy velük vagyok, együtt tartunk, egy az
utunk.
Nagyon szépek az épületek, a templomokról nem is beszélve. Kívül-belül szemre
valóak. De a folyópart, ami nagyon közel áll a szívemhez, vagy a hatalmas bukszus
kúpok a békésen napozgató járókelőkkel, a fehérbe öltöztetett mosolygó kislánnyal,
a boldogan kerekező, csúszkáló, üldögélő, sétáló emberekkel.
Különösen hatásos volt némelyik belső templom fotó, amelyik mintha egy keretbe
lenne már eleve illesztve. Tetszettek:
Persze a szemem azonnal megtalálta a felhőket is! Itt olyan, mintha aludtejjel
kenték volna be az eget. Hihetetlen!
A csúszdás képen nagyon tetszett, ahogy kihasználták a kis domb oldalát, mint
természetes csúszda alapot.
Nagyon érdekes volt a lakóházból lett templom, de a közigazgatási palota sem
sokban tér el a felette lévő Padovai Szent Antal templomtól.
Azt figyeltem még meg, hogy a középületek, építészeti stílusa emlékeztet is, de
nagyban el is tér az itthon megszokottól, viszont a templomok terén még nagyobb
a különbség.
Gabi! Nagyon kedvemre való volt a veled való utazás! Bárcsak többen is csatlakoznának
hozzánk a saját maguk képes beszámolójával! Ma este, vagy holnap én is kiteszem
a lányom képeit. Warrington külvárosában vacsoráztak egy pub kerthelyiségében.
A fotók mellett pár érdekességet is mondott.
Szép napot kívánok!