Kata! Az én mai felhőim nagyon hasonlítanak a tieidre. Mindjárt teszek ki belőlük.
A baglyok tudhatnak valamit, ha ennyire kedveljük őket.
Már tudom, miért van enyhén levendula illata a párnának, ha megmelegítik. Azért,
mert a levendula jót tesz az "alvókának".
Gabi! Hogy a jó égbe sikerült egy ekkora lepkét elkapnod? Fantasztikus! Szegénykén
azért látszik, hogy eléggé viharvert, és hogy már nem sok van neki hátra.
Hogy milyen klassz az a képeslap! Olyan ügyes vagy! Csodálatos az utcaképetek!
Hogy mennyi gombát hoztatok! Én is fotóztam ma többet is, de lehet, hogy csak
holnap teszem ki, hogy ne unjunk rájuk.
Ildikó! Micsoda ötlet a szomszéd kakasát lefotózni. Én biztosan nem tettem volna a
drótkerítés miatt. Azt gondoltam volna, hogy zavaró lesz a képen, de nem az. Ezért
mondom, hogy mindig lehet egymástól tanulni.
Itt vannak a levélrózsák is! Annyira szépek! Akár a temetőre is ki lehetne vinni
kis csokrocskákat belőle, esetleg igazi krizantémmal házasítva. Lehet, hogy fenyő
ággal is mutatós lenne.
Ági! A faluban már nem kérdezik meg, hogy mit csinálok, már tudják a választ.
Én is érdekes vagyok, amikor leguggolok, vagy lehajolok egy-egy alanyhoz. Ugyanis
én soha nem hordok nadrágot, csak szoknyát (télen is). Ha nincs a közelemben senki,
akkor nem izgatom magam, ha viszont többen is vannak, mondjuk a buszmegállóban,
akkor próbálok úrinő maradni. Bosszankodom is néha, hogy nem tudom úgy odatenni
magam, mintha nem lenne ott senki.
A gombádról egy tojás jutott eszembe, amit a mesékben megtalálnak a gyerekek, és
izgatottan várják, hogy mi fog belőle kikelni. A tiéd egy dinótojáshoz hasonlít.
Annyi mindent fotóztam ma, hogy lesz tartalékom a szünetre is. Annyira vártam már,
hogy napot és felhőt láthassak, hogy a mai rózsaszínre festett felhőimmel kezdem a
sort. Mikor felhúztam a redőnyt, és megláttam, mi van az égen, kiszaladtam egy szál
vékony pólóban, meg papucsban. Aztán vettem csak észre, hogy dér is van, és hideg
is van.
Észak (alul szürke köd, majd rózsaszínű köd, és rózsaszínű bárányfelhők):
Kelet (itt már szépen megvilágítja a felhőket felkelő nap fénye):
Dél:
Folytatás:
Igaz ez az egész blogra. Rita nélkül nem ismertünk volna meg távoli népeket, történelmük egy szeletét, nyelvüket, életmódjukat és szokásaikat. Hálás vagyok érte.
. 
Felmentem a városba, és sétálva jöttem haza, természetesen fotóztam. 
