Na, végre ideértem! Behoztam majdnem az összes lemaradásomat, ami a válaszolást
illeti, de ez azt jelenti, hogy ma még egy sort sem fordítottam, pedig hétvégén lenne
rá több időm. Nem baj, csak a karácsonyi meglepetés még várat magára.
Gabi! Ti vagytok a világcsúcstartók. Nálunk annyi hó még nem esett, amennyi nálatok
Most már te is megkaptad a zúzmarát. Nálunk nincs akkora fehérség és zúzmara, mint
a múltkor, de hideg az bezzeg van. Cukik a kacsák! Azokat mindig le tudod fotózni.
Klassz lett agyon az utolsó kollázsod!
Ági! Egyszer én is megnézném, és meghallgatnám a vadludakat! Nálunk ez hiánycikk.
A szarkákat viszont egyszer fel fogom venni, hogy akinél ez hiánycikk, meghallgathassa.
Kata! Még azt nem kérdeztem meg, hogy milyen konferenciáról írtál a múltkor.
Unni! Nem tudom, hogy az a felhőcske hogyan képződött, de nagyon édes! Köszi, hogy
betetted!
Ildikó! Az a fácska tényleg varázslatos! A középső képet az apró zöld növénykékről én
is készíthettem volna. Az egyik kis lyukas levélkéről jutott eszembe az én egyik lyukas
levelű lósóskám, akinek a lyukán kikukucskált egy kisebb növényke. Még a múltkori
nagy zúzmara idején készítettem. Nem tartottam érdemesnek a kitevésre, de most
eljött az ő ideje is.

Úgy látszik a családotoknak művészi vénája van. A te kezed is ügyes, és amint látom,
a nővéredé is! Csodaszépek a mézeskalácsok!
Tegnapi reggeli (7:40) fotóm a vérbükk alól:
