az fantasztikus! Na, hol is kezdjem?
Kata! Nekem nincs autóm, "buszista" vagyok, és ki vagyok akadva attól, hogy ahogy
becsukódik a hátam mögött az ajtó, máris rálép a sofőr a gázra. Alig tudok egy üléshez
kecmeregni. Most már a nagy fotóstáskám van az oldalamon, a másik kezemben szatyor,
ha esik az eső még esernyő is. Angliában a sofőrök olyan szépen vezetnek, és megvárják,
hogy leülj, csak utána indulnak el.
Nem lehet Samuval egyezkedni? Ígérni neki valamit, ha hajlandó felöltözni, és veled menni?
Jó ég? Nekem van diófám, de ezek szerint pont akkor nem figyeltem még meg, amikor a
virágát hozza?
Szilvia! Igen, a bimbója azonnal elárulja a keleti bazsarózsát. Érdekessége, hogy nálunk
csak egy helyen van természetes élőhelye, azt is nem régen fedezték fel, egyébként csak
a kertekben található meg a nemesített változata. 250 000 forint az eszmei értéke.
A természetben nem teljes virágú, a szomszédasszonyé viszont az, ebből is látszik, hogy
nemesítve van. Megkérdeztem Margitkát, hogy honnan van neki ez a virág. Azt válaszolta,
hogy egy néni adott neki egy tövet, az szaporodott el nála.
Szilvia, te is elindultál a lejtőn! Hihi! Olyan izgalmas belelátni más kertjébe, lakásába,
konyhájába, utcájába, városába, kirándulásába, piacába...! Jókat vihogok a kommenteken
is.
Nálunk a pitypang népi neve a csorbóka, pedig az egy másik növény. Alapjában semmije
nem hasonlít a pitypangra, csak a virága.
Érzem, hogy jó sok képet fogunk kapni Gombiról. Jó lesz nagyon! Tudod, hogy imádjuk a
cicásítást, de bármilyen állatka jöhet! Az én Dundim is nagyon sokat feküdt hanyatt, kitekert
pózokban.
Hogy a csudában fotóztad ez a fát? Alulról felfelé a törzse mentén? Hihetetlen perspektíva!
Nagyon tetszik!
A szilvafára már nem férne több virág! Ez az a szilvafajta, amiből az eredetvédett szatmári
szilvapálinkát készítik? Ahogy olvasom, kétfajta szilvából készíthető csak, abból az egyik,
a besztercei szilva, az én kedvencem is. Az ablakom előtti szilvafám is az. Nagyanyámnak is
a kedvence volt. Azt mondta, hogy abból az igazi a szilvalekvár. Megvárta, hogy a fán
megtöppedjen, elveszítse a levesességét, utána szedte, magozta, és készítette a lekvárt.
Apukám a sütőben sütötte. Isteni volt!
A sóskát imádjuk! A gyermekeim is. Rengeteget ettük míg műveltem a kertet. Paggyval
ellentétben, én tejjel készítem, mert nem szeretem a túl savanyú ételeket. A köret nem
lehetett más, mint krumplipüré, de kamaszkorukban a hagymás krumpli lett a sláger, irtó
sok hagymával.
Pénteki fotóm:

Folyt. köv.