Még fent voltunk, amikor elállt a hó, és azt is láttuk, hogy már majdnem hozzánk is elér a
napsütés, de indulni kellett visszafelé. Lefelé jövet már csodás volt az idő, annyira, hogy
vetkőzni kellett, rövid ujjúra. Azt olvastuk, hogy a Magas-Tátra időjárása nagyon szeszélyes,
ezért számít veszélyes terepnek a hegymászók számára. Ezt most meg is tapasztaltuk.
Másfél óra alatt részünk volt meleg, langyos, esős, szeles, fagyos, havas, felhős, és nyárias
meleg időben.
A csúcson lévő kávézóban fűtöttek, jó meleg volt:


Ilyen hegyeket kellett volna látnunk, ehelyett az egyik kilátópontról alig lehetett látni a másikat:

Visszafelé lefotóztam azt a helyet, amit Lomnici-nyeregnek hívnak (2200 m). Akkor még nem
sejtettem, hogy az menti meg a napunkat. Ő szolgáltatja majd számunkra az igazi "csúcs" érzést:
A világos barna színű kiemelkedés a Lomnici-nyereg, a még világosabb csík az egy keskeny ösvény.


Azt tudtuk, hogy a sífelvonó télen ide hoz fel síelőket, de arról fogalmunk sem volt, hogy a felvonó
most is működik. Véletlenül vettem észre, hogy mozognak az ülések, és mintha ülnének is némelyikben.
15 perc múlva már mentünk is felfelé:

Megérkeztünk! 400 méterrel vagyunk a csúcs alatt:

Egy szinten a felhőkkel:
