Paggy, éjjel 0:55-re jött értem a transzfer. Igaz, hogy 25 ezer forintot fizetek érte, hogy
a házamtól a reptér bejáratáig vigyen és fordítva, de ezt akkor is megteszi, ha három órát
kések, mint tavaly. Szóval biztonságban érzem magam így. Egyébként meg bumlizhatnék
busszal, metróval a Keletibe, aztán várhatnék a vonatra, de az is csak Miskolcig vinne....
szóval a transzfer minden pénzt megér nekem. Az itthoni fiamék autóval mennek a reptérig,
ott előre lefoglalt parkolóban hagyják a kocsit. Kettőjüknek ez jobban megéri, mint a transzfer,
de nekem nincs autóm és nem is vezetek.
Lehetne ételt felvinni a repülőre, de a kézipoggyászom annyira tele van mindig, hogy oda
már egy tű sem férne be (egy hónapra még így is nagyon kevés ruhát hozok, de tudok mosni,
meg a gyerekeknél is van már pár ruhadarabom), egyébként meg csak egy kis fotóstáska
van nálam a fényképezőgéppel. Annyira pici, hogy a gépen kívül már csak a pénzem meg a
bankkártyám fér bele. Mást nem cipelek magammal, mer így is nehézkes például wc-re
menni. Vinnem kell magammal a poggyászomat is. Meg ennyit lehet külön tarifa nélkül felvinni
a gépre. Szóval mindig a reptéren szoktam reggelizni. Volt, hogy a reptéren nem esett még
jól enni, akkor a gépen vettem. Nem olcsó, de nem is megfizethetetlen. A gépen lehet
vegán kaját is választani. De ezt csak most vettem észre, mert ilyen szemmel néztem az
étlapot.
Nem csak turisták ülnek a teraszokon meg a pubokban. Én leginkább csak angol szót hallok,
nagyon ritka, ha mást is. Meg Warrington nem is turisták által felkapott hely. Ez egy ipari
központ. Bármilyen irányba lépünk ki a városból üzemeket, csarnokokat látni. Szerencsére
itt nem fenyeget a munkanélküliség. De egy ugrásra van Manchester és Liverpool is, úgyhogy
ilyen szempontból nagyon jó helyen van. És a tenger is közel van, amit nagyon szeretünk
főleg az apály miatt, áradoztam is róla eleget. A homokdűnés Formby (tettem be róla képeket)
16 km-re van tőlünk.
Anglia egésze nagyon elfogadó, olyan mértékben, amit mi nem nagyon tudunk elképzelni.
Mivel gyarmattartó ország volt, ezért itt nem újdonság az idegenek látványa. Itt senkit nem
érhet atrocitás a származása, a vallása, a nemi identitása miatt, egyáltalán semmi miatt.
Összeszámoltuk, hogy a vejem a munkahelyén 12 féle országból érkezett emberrel dolgozik.
Manchesterben dolgozik mikrobiológusként, és nagyon szereti ezt a sokféleséget. Azt mondta,
hogy mindenkinek csak előnyére válik, ez a nemzetközi kavalkád. Mindenkiben van valami
olyan, ami nem lenne benne, ha angol (kínai, magyar, indiai, pakisztáni...) lenne. Nem beszélve
arról, hogy mindenki nagyon hajt, a legjobbat akarja magából kihozni, hiszen azon a munkahelyen
egyszemélyben képviseli a saját hazáját is.
Itt az iskolákban rengeteget dolgoztatják a gyerekeket csoportokban - amely csoportok tagjai
nem állandóak - hogy megtanulják a gyerekek egymást elfogadni, tisztelni, és megtanuljanak
egymással együttműködni. Ezt én nagyon-nagyon fontosnak tartom.
Itt senki nem ítélkezik a másik felett. A munkahelyen vagy az iskolában nagyon szigorúan veszik,
ha valaki megszólja, vagy leszólja a másikat. Nem tűrik.
Bárcsak minden gengszter ilyen szelíd lenne, mint ti ketten Lillával. Ágival ellentétben, az én
szememet nem zavarja a 3D-s szemüveg, épp olyan jól tudok benne aludni, mint anélkül...
De erről is írtam már.
Akkor már látjátok a fényt a felújítás alagútjának végén. De jó!
