Sziasztok!Ildikó, Kata, sajnos a Barbie-ba beletört a bicskám. Jó kritika ide vagy oda, a feléig bírtam...

Zsuzsi lányom még
addig se, pedig kétszer futott neki.
Annyit még gyorsan elmondok, hogy először véletlenül az angol nyelvű Barbie linkjét tettem ki nektek, amit a lányoméknak
töltöttem fel. Tegnap vettem észre, és gyorsan kicseréltem a magyar nyelvű Barbie-ra.
Kata, egész jó idő volt nálunk tegnapig. Sütött a nap, 25-26 fok volt. Tegnap felhős volt az ég, és kétszer esett egy
kevés eső. Most (reggel nyolc óra) túl vagyunk az esőn, szakadozik a felhőzet az égen. Ahogy kinézek az ablakon azt
látom, hogy a nagyon magas nyárfák tetejét rángatja a szél, míg az alacsonyabb fákon meg se rezzennek a levelek.
Nagyon érdekes.
Ez egy fali gázbojler (belobbanós), ami a fürdőben és a konyhában is biztosítja a melegvizet. Jól működik eddig.
Jól érezték magukat a gyerekek, és ez a jó időjárásnak is köszönhető. Esőben nem olyan élvezetes a nyaralás. Majd
hozok fotókat, csak le kéne töltenem a telefonomról és össze kéne rendezgetnem őket.
Sajnos már nincs meg a kis házikós képem, de tudom, hogy hol fotóztam, és újra meg fogom örökíteni, ha arra járunk.
Na, miközben írtam, már ki is sütött a nap. Így máris szívesebben megyek menni. Visszafelé veszek kelkáposztát,
mert nagyon kívánom a kelkáposzta főzeléket.
Ildikó, a négy részes filmből még csak három részt láttam, de ma megnézem az utolsót is.
Ez a vendég kutyus dolog nem is olyan rossz. Persze, nem a te Negród, de elfoglaltságot jelent, amíg ott van nálatok.
Cserébe ontja magából a szeretet.
Egyszer olvastam két szomszéd családról, akik együtt vettek magukhoz egy kutyust. Egymagukban nem lett volna idejük
eleget törődni vele, de így megengedhették maguknak, és nyugodtan el is utazhattak, na meg a gyerekek is igénye is
ki lett elégítve.
37 év együtt jóban-rosszban nem tűnik kevésnek, de ha azt nézem, hogy huszonegy éve a férjed nélkül kell élned a
mindennapjaidat, akkor mégis csak azt mondom, hogy kevés volt...szomorú ez nagyon.
Én 25 évet éltem együtt a volt férjemmel, de abból is csak nagyon kevés év volt boldognak mondható. Érdekes, hogy
mióta elváltunk (16 éve) százszor jobb a kapcsolatunk, bár ha hosszabb időt kell együtt eltöltenünk (például karácsony
az itthoni fiaméknál), egy idő után elővesznek a régi rossz érzések, és úgy érzem, hogy megfulladok a jelenlététől.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó, hogy megszabadultam tőle (nyilván ő is ezt gondolja...

).
Milyen klassz már, hogy meglátsz valamit, megtetszik, és le tudod festeni úgy, hogy még a saját képedre is formálod.
Az élénk színek miatt máris nagyon tetszik a szememnek, és ha nem írtad volna, hogy japán az illető hölgy, akkor is
tudnám a jellegzetességei miatt.