Gabi! Régen láttam már díszhagymát. A tiéd szép nagyfejű.

Tetszik a "három katt"-os módszer!
Röhögtem, hogy a buszmegállóban szó szerint körbejártad a témát.
Kata! Az esti fotó nagyon jól sikerült, de az útközben készültek között is óriási különbségek vannak.
Úgy tűnik, a régi telcsid jobb képeket csinál. Szélben én sem tudok jó fotókat készíteni.
Paggy! Szerénkéd már van, már csak egy Lukrécia hiányzik. Aranyosak ezek a jószágok.
Ma olyat főztem, amit még soha. Ott kezdődik, hogy a mi kis boltunkba csütörtökönként érkezik
friss zöldáru. Ilyenkor kicsit hamarabb indulok a buszmegállóba, bemegyek, és amit majd megakarok
venni hazafelé jövet, azt eltetetem a boltosunkkal, aki nem mellesleg általánosban osztálytársam volt.
Olyan gyönyörűek voltak a karalábék, hogy azonnal elhatároztam, hogy karalábéfőzeléket fogok belőle
készíteni. Vettem hozzá még két szép idei répát, és két csokor petrezselymet is.
Még soha nem csináltam karalábéfőzeléket, főleg nem répával, úgyhogy kíváncsian vártam, mit sikerül
kihoznom belőlük.
A kuktában megpirítottam egy nagyobb fej hagymát és két nagy gerezd fokhagymát, majd csilipelyhet
szórtam rá.
Ezután beletettem a két nagy darab kockára vágott karalábét, a két szintén nagy darab kockára vágott
répát és egy csokor felaprított petrezselyemzöldet.
Megsóztam (más fűszert nem tettem bele), és másfél deci vízzel felengedtem. Ne akartam sok keményítőt
használni a sűrítéshez, ezért a kevés víz. Beleszámítottam azt is, hogy a zöldségek fognak még levet
engedni. Összekevertem az egészet, már ekkor nagyon finom illata volt. 6 percre állítottam a kukta óráját.
Ennyi idő elég is volt. Ahogy vártam, több lett a leve, az is elég volt:
Megszórtam keményítővel a még fortyogó zöldségeket és nyakon öntöttem egy kistejföllel.
Összekavartam, fedő nélkül egyet rottyantottam rajta, és kész is volt. Nagyon ízlik!
Gabi, Kata, vízcseppesek jönnek! Szombaton hajnalban készült ez a két fotó a még harmatos vérehulló
fecskefűről (telefonnal):
